Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)
Recenziók - Hagyomány és megújulás (A Soproni Szemle 1998. évi évfolyamáról) (Tuba László)
ARRABONA 37.1999. RECENZIÓK HAGYOMÁNY ÉS MEGÚJULÁS A Soproni Szemle 52. (1998. évi) évfolyamáról Jó néhány évvel ezelőtt a Soproni Szemlét forgatván egy muzeológus barátom rosszmájúan megjegyezte: nemsokára az utolsó jelentősebb soproni kilincs leírásával elfogy a téma, és megszűnik a Soproni Szemle. Azóta számomra minden egyes szám fényes cáfolata annak, hogy a folyóirat témahiányban szenved, s hogy valaha is kimeríthető az a gazdagság, amellyel e patinás város, a történelmi Sopron megye és a hatalmas anyaggal rendelkező közgyűjtemények bírnak. Él és virul ma is hazánk talán legrégibb, de minden bizonnyal egyik legszínvonalasabb helytörténeti folyóirata, melynek számait hosszú éveken át főszerkesztőként Mollay Károly jegyezte. 1996-ban és 1997-ben ő a szerkesztő-bizottság elnöke, s betegsége idején Turbuly Éva volt a főszerkesztő, biztosítván a lap folyamatos megjelenését. Mollay professzor halála után az új tagokkal kiegészült szerkesztőbizottság mellett egy héttagú szerkesztőség alakult a folyóirat ügyeinek vitelére, az egyes számok fölépítésére. 1998-tól megújult külsővel és némiképp változó tartalommal jelent meg az ötvenkettedik évfolyam négy száma. Úgy érezzük azonban, hogy jó néhány dologban - szerencsére - nem, vagy alig változott a Soproni Szemle. Továbbra is a Soproni Városszépítő Egyesület helytörténeti folyóirata, s a Soproni Szemle Alapítvány kiadásában jelenik meg Sopron Megyei Jogú Város és néhány szponzor támogatásával a Hillebrand nyomda betűivel. A szerkesztőségben és a szerkesztőbizottságban több ismerős név biztosítja a folyamatosságot. Közülük meg kell említenünk Szende Katalin felelős szerkesztő nevét, Turbuly Évát, Domonkos Ottót, Környei Attilát, Horváth Zoltánt, Kubinszky Mihályt, Sarkady Sándort és Hárs Józsefet, aki évtizedekig látta el a periodika olvasószerkesztői, majd szerkesztőségi titkári teendőit. Szende Katalin egyszerűségében is tiszteletre méltó szerkesztői programja szerint az alapító Heimler Károly; a tudós Csatkai Endre és Mollay Károly nyomdokain haladva olyan magas színvonalú tudományos lapot szeretne szerkeszteni, amely a városban és tágabb körben egyaránt érdeklődést kelt. Törekszik arra - s ez az 1998. évi számokban meg is valósult -, hogy lehetőleg egy témakör köré csoportosítsa egy-egy szám írásait. Az első szám Tanulmányok rovata Sopron és a külvilág címmel a város és környezete kapcsolatáról, a második számé a tudomány és oktatásügy összefonódásáról, egymásra hatásáról, a harmadik számé az egyházakról, míg a negyedik 1848-ról szól. Természetesen mindig minden írás soproni és Sopron megyei történéseket, dokumentumokat, életutakat, kapcsolatokat és egyéb témákat dolgoz föl. A folyóirattól eddig sem volt idegen a tematikus elrendezés, hiszen például az 1996. évi 2-3. szám az iskolatörténet köré csoportosította anyagát a magyar iskolaügy ezeréves évfordulója alkalmából. Az újabb négy számban kevesebb a rovat, s valamivel stabilabb is a sorrendjük. A fő témakör tanulmányai után a Műhely rovat írásait a Soproni arcok vagy Megemlékezések követi, majd a Sopron kulturális élete és a Soproni könyvespolc rovat írásai (beszámolók, megnyitó beszédek, évfordulós írások, portrék és könyvismertetések). Megmaradt a minden számban megjelenő Munkatársaink című 470
