Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Recenziók - Dr. Környei Attila: Gróf Széchenyi István gondolatainak gyűjteménye (Buday Miklós)

ARRABONA 37.1999. RECENZIÓK koppanó igazság. Nem véletlen, hogy Széchenyi mondásai sok esetben szállóigévé, jelmondattá váltak. Lehet, hogy akad olyan személy, aki hiányolja saját kedvenceit. A gondolatok bősége, valamint a terjedelem nyilvánvaló korlátozottsága csak a válogatás szempontjaira enged rákérdezni: mégis miért éppen ezekre esett a választás? A tapasztalat, a változó világ, a fontosabbság elve, a változatosság, az aktualizálás, ötletadás, megerősítés, értékközvetítés, figyelemfelhívás volt e a cél? Valószínűleg mindegyik a maga helyén. Ki-ki maga ítélje meg. Próbának a 68-ik oldalon a Hitel 214 oldaláról vett idézetet javaslom. Dicséretes a szerkesztő és a kiadó együttműködése és szándéka, hogy kitöltse azt az űrt, mely az előző kiadás óta létrejött. A kákán is csomót kereső recenzens kötözködése csupán, hogy - nem tudott magyarázatot találni a szövegrészek között alkalmazott elválasztó jelekre, léniákra (pl. 83,114,146 oldalak), - elvétve előfordul következetlen hivatkozás (vö. Séta a Práterben 53,18 oldalak, A Kelet népe 34,27 oldalak), illetve zavaró elnevezéseket kifogásol, melyeket talán a szövegközlésünk forrásai c. függelékben lehetett volna pontosítani, illetve magyarázni, (pl. az eredeti mű a "Néhány szó a Duna-hajózás körül", melyet XXII. folytatásban a Társalkodó közölt. Ahírlapi cikkei c. gyűjteményben egyszerűsített "Dunai hajózás" élőfejes felirattal szerepel, - vitatható egy-egy idézet kategorizálása, (pl. 117. oldal Lovakrúl 27.) Végezetül néhány szó a formai kérdésekről. Feltétlenül elismerést érdemel a könyv kiállítása, képanyaga, tipográfiája. Szép, mértéktartó, ízléses, jól olvasható könyvet vehet kézbe az érdeklődő olvasó. Ha összehasonlítási alapként az 1991-es kiadást tekintjük, akkor könyvészetileg az első, a bicentenáriumi kiadást igényesebb, harmonikusabb kiadványnak tartja a recenzens. Befejezésül meggyőződéssel ajánljuk olvasgatásra, elmélkedésre ezt a könyvet 15 éves kortól. Könyvtárunk, iskolák könyvespolcainak, közgyűjteményeink dísze, magunknak pedig erkölcsi támaszunk lehet ez a gyűjtemény. Az már csak halkan mondott javaslat, hogy ki-ki folytassa, egészítse ki a gyűjteményt saját tapasztalatának, egyéniségének megfelelően. Buday Miklós 456