Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Múzeumszociológia - Némethné Jankovits Györgyi: „Távoli üzenetek” – A győri Xántus János Múzeumban végzett látogatói hatásvizsgálat tapasztalatai

ARRABONA 37.1999. MÚZEUMSZOCIOLÓGIA Az "egyéb" meghatározás alatt szereplő, döntést segítő "források": a városban él és tud a múzeum létezéséről, többen az esetlegességet jelölték meg ("erre jártam, megláttam"), néhányan a szülők, testvérek ajánlására jöttek el, l-l fő vetélkedőn hallott a múzeumról, illetve a munkahelyén, és egy főt egy másik múzeumból irányítottak ide. A teljes mintát tekintve az útikönyvet szerepeltették a legtöbben a figyelemfelhívás eszközei közül, de az iskola ajánló szerepére is sokan hivatkoztak. A magyarok körében inkább jellemző az iskolai indíttatás - ez azzal is összefügg, hogy a magyar látogatók jelentősebb része iskoláskorú. A külföldiek több, mint fele útikönyv alapján talál ránk, de jelentős az ismerősök ajánlása alapján betérők száma is. A körükben jellemző még az a turista attitűd, mely szerint jártukbankeltükben "belebotlottak" a múzeumba. Elgondolkodtató, hogy a médiák menynyire nem jelennek meg a múzeumlátogatásra inspiráló tényezők között. Pedig a vizsgálat időszakában (és általában) legalább a helyi médiák tudósítanak aktuális eseményekről. Hasonlóképpen hiányzik az inspirálók sorából az internet. 1997-ben jelent meg először ismertetőnk az interneten, igaz, hogy az idegenforgalmi^) ajánlások között. Talán nem véletlen, hogy elsőnek egy idegenforgalmi vállalkozás, és nem kulturális vagy tudományos intézmény keresett fel minket az interneten való megjelentetés ajánlatával, mellyel élt is a múzeum. Kár, hogy az eddigi tapasztalat szerint ez a reklám-lehetőség nem hozott látogatót, érdeklődőt a házunk tájára. Néhány apróbb megfigyelés: míg az iskolás csoporttal érkező diákok jelentős többsége az iskolában kap információkat a múzeumról, minden 5. közülük útikönyvből is tájékozódik; a családi körben érkezők esetében szinte kizárólagos az útikönyv, illetve a a múzeum véletlenszerű felfedezése. A vázolt tények számomra több üzenetet is hordoznak: • Múzeumunknak feltétlenül szüksége van a népszerűsítő reklámokra, azonban figyelni kell arra is, hogy nem elég a jó reklám, de fontos a jó helyen elhelyezett reklám. • A reklám csak akkor hatékony, ha eléri a célcsoportokat, melyeket ismernünk kell (egy ilyen felmérés erre is rávilágít). Ha tudjuk, kik a látogatóink, azok honnan informálódnak, akkor ismertetőinket ide kell eljuttatnunk. Az útikönyvek sokszor nélkülünk is megíródnak, de azokban a helyi idegenforgalmi kiadványokban, programfüzetekben, melyekkel így vagy úgy (közreműködésünkkel vagy anélkül) találkozik a potenciális látogatói kör, jelen kellene lennie ajánlatainknak. Valószínű, hogy az ország iskoláiba megküldött, programokat, szálláshelyeket, étkezési lehetőségeket felsorakoztató, címmel, telefonszámokkal ellátott, fényképekkel illusztrált kirándulási ajánlatunk jelentősebb hozadékkal bírna, mint pl. a jelenlegi (1997-es) internetes jelenlét. Hasonlóképpen belátható, hogy a városban zajló jelentősebb kulturális események propagandájában is helyet kellene kapnia a Xántus János Múzeumnak, ugyanis ezek az események (pl. Győri Nyár, Média wave, Grafikai Biennale stb.) olyan érdeklődőket vonzanak, akik beállítottságuk révén számunkra is potenciális érdeklődők. • Az un. "szájreklám"(ti. szóbeszéd útján terjedő reklámozás) fontosságára is figyelmeztetnek a számok. "Szájreklám" a pedagógus szava, a barát, 424