Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Muzeológia – Gyűjtemény - Freier József: „Mondottam ember küzdj és bízva bízzál!” Madách-gyűjtemény Győrött. I. rész

ARRABONA 37.1999. MUZEOLÓGIA - GYŰJTEMÉNY -1838. január 21. (Pest): Imre nagyon várta édesanyját a híres jurista bálra. De ő nem jött el, ezért a bilétet valakinek odaajándékozta. Édesanyja előírta, hogy este későig ne maradjon ki, de este 6 órára azért mégsem tudott mindennap hazaérni, mert magánórákat vett egy professzortól. Ez a levele egy kicsit megfüstölődött, mert gyertyánál szárította. (2. kép) - 1838. február (?) (Pest): Egy kissé szomorúan írja, mennyire fáj neki, hogy bárhogyan iparkodik édesanyja megelégedését kivívni, ő mégis elégedetlen vele. Madách levelében azt írta, hogy az esztergályos masinája még nem érkezett meg. Ebben az időben mindenütt szokássá lett valamilyen kézműves mesterség elsajátítása is. (Staud 1942.

1. 24.) A Nincsi órája sem készült el még. Spányikról írja, hogy "még mostanáig jól viseli megát." Soha nem mulasztja el levele végén üdvözölni a család otthoni tagjait. - 1838. május 5. (Pest): Imre nagyon szeretné, ha édesanyja újra eljönne hozzájuk. Értesíti, hogy látogatásakor itt hagyta a kését és villáját és még néhány régi ezüstöt. A kis Madách a hazulról kapott megbízás alapján bizonyos pénzösszeg behajtásán is szorgoskodik. írja, hogy ő is milyen takarékosan él. - 1838. május 26. (Pest): Arról az örvendetes hírről ad számot levelében, hogy mégis július végén mehetnek majd haza. Utal a töltéseken folyó munkálatokra, meg szerencsétlen háziurakra. Mindez az 1838-i nagy pesti árvízzel van kapcsolatban. (Staud 1942.1.30.) - (1838. június 24. Pest): Madách beszámol az "examentek" időpontjáról. Már nagyon várja a napot, amikor majd hazautazhatnak. Azt javasolja, hogy a "klavir-mestert" a kevés időre már nem kellene felfogadni. ígéri, hogy az iskolai esztendő elejétől majd gondot fordít a zenetanulásra is. Levele utóiratában nyári (fehér) ruhákat kér hazulról. - (1838.) július 25. (Pest): Imre már gyermekkorában sokat betegeskedett. Most sógora (Pepi) vittel el Raizinger orvoshoz. (Staud, 1942. I. 32.) Raizinger olyan kenőcsöt rendelt neki, amitől a mellén rettenetes hólyagok keletkeztek. Levelében azon sajnálkozik, hogy csak augusztus 10-én lesz vége a vizsgáknak. - (1838. július vége, Pest): Raizinger doktor kenőcsei nem gyógyították meg Imrét. Ágyban kellett maradnia. Levelét is az ágyban írja meg édesanyjának, mert annak névnapjára sem tudott hazamenni. (Staud, 1942.

1.33.) -1838. december 11. (Pest): Rendkívüli módon sajnálkozik Pepi sógorának betegsége miatt. Karácsonyi Krisztust még nem tudott venni (amire bizonyára megbízást kapott). Levelében ismét nagy ragaszkodást tanúsít édesanyja iránt. - (1838.) december 25. (Pest): Különös jó érzést jelent Imrének, ha édesanyjának ír levelet. Eddig már három levelet írt, de bizonytalan benne, hogy édesanyja megkapta-e azokat? Horony 10 pengőt kért kölcsön márciusig. Arra kér tanácsot édesanyjától, hogy jól cselekedett-e? Lónyai Menyhértről szeretettel vélekedik, akivel együtt járnak színházba és hangversenyekre. - (1838. december vége, Pest): Ismerőseinek új beosztásáról tájékoztatja édesanyját. Kéri, hogy "Alis és Pompei utolsó napjai"-t küldje el neki. Ismét a Horonynak kölcsönzött pénzét magyarázza levelében, amiből Madách jószívűségére lehet következtetni. Az esztergályos masina másnapi felállításáról is beszámol. A továbbiakban a színházlátogatásairól ír levelében. Új esztendei jókívánságaival fejezi be levelét. - (1838. ? Pest): Levelében megnyugtatja édesanyját, mely szerint mindent elkövet azért, hogy legalább az anyai megelégedést kiérdemelje. Csodálkozással vette tudomásul, hogy az István által "adresse" nélkül postára adott levele is megérkezett édesanyjához. Arról is ír, hogy kecskemétiek még mindig nem fizették le a tartozásukat, Károly pedig két húszast, egy tízest és öt garast elveszített. - (1839.) január 10. (Pest): Imre Ambrozyéknál tett látogatást, ahol az "Asszonyi egyesület" báljára szóló biléteket akarták rátolni, de hát Lónyaiék már megelőzték őket. Tehát egész karaván (Spányik, Lónyaiék, Beniczkyék, Boronkay, Verzar, Palati) jól felöltözve "elmenének" a bálba, ahol jól mulattak és éjfél után jöttek haza. Húzás is volt, de ő semmit sem nyert. Engedélyt kér új kalap vételére, mert "a mostani karimája úgy csüggött, mint egy beteg malac füle s meg hát a zsidó sem adna egy garast érte!" -1839. január 19. (Pest): Arról ír Imre, hogy most az "examenekre nyakra-főre" készül és reggel mindig 5 óra előtt kel fel. Már nagyon várja azon időt amikor édesanyjának élő beszéddel mondhatja el azt, amit így csak holt betűkkel írhat le. -1839. március 17. (Pest): Levelében Spányik és közte történt diákcsínyről ír. Nagyon várja az időt, hogy hazamehessen és élő beszéddel mondhasson el mindent. -1839. április 27. (Pest): Imre kéri édesanyját, hogy hagyjon csináltatni egy nadrágot, mert ez már igen kopott és rongyos. 378