Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Arcképek - Kovács Imre Endre: Simon Vince (1813–1884)

ARRABONA 37.1999. ARCKÉPEK javitása által a termés szaporításában kipótoltassék, a mi a terület kevesitésével csökkent; - meg volt vetve faiskolák alapításával a gyümölcsészet kezdete, sőt a Rábaközben csak ritkán látható szőlőalapitás is elő készületben volt, valamint a gazdatisztség részére procentuationalis rendszer behozatala is, melynek Simon nagy pártolója volt, előkészületben állott." (Galgóczy 1879-1891) Amikor 1860-ban csornai préposttá választották és átvette a rend kormányzásának sokrétű feladatát, "...új állásának teendői között sem feledkezett meg a mezőgazdaságról, sőt amit mint jószágkormányzó kezdeményezett, igyekezett azt még inkább tökéletesiteni... Pedig mindjárt prépostsága kezdetén nagy csapások érték a rend birtokait; szárazság, marhavész s tűz pusztították azt, s ezek pótlásán kivül a folyamatban volt javitásokat is folytatni kellett." Mégis elérte, hogy "...főnöksége alatt a csornai prépostság gazdasága, még az országnak mezőgazdasági tekintetben legelőhaladottabb vidékei közé tartozó Rábaközön is a valódilag példányszerüek közé emelkedett. Különösen nagy gonddal s szakértelemmel ápoltatta a legnemesebb fajokból, osztályozottan kiültetett szőlőjét." Gondja volt az állattenyésztés fejlesztésére is. Ennek eredményességét mutatja, hogy "...a prépostsági uradalmakat a kiállításokon, kivált a juhok osztályában gyakran szerepeltesse." (Galgóczy 1879-1891) A korszerű gazdálkodás eredményeként, a prépostság növekvő bevételei tették számára lehetővé, már az ő életében, a rend iskoláinak korszerű fejlesztését és teremtették meg az anyagi alapot utódának, Kunc Adolf prépostnak, nagyszabású tervei megvalósításához. Tevékeny és eredményekden gazdag életének egy gyors lefolyású betegség vetett véget. 1884. április 15-én, rövid néhány napi szenvedés után, tüdőlob és mellhártyagyulladás következtében Csornán meghalt. Halála "...annál korábban és váratlanabbul jött, mivel bár 71 év terhe nehezedett vállaira, ő ez időt a virágzó férfikor erejével viselte. Magas egyenes termetű, méltóságos alakja, dértől alig érintett feje, ifjú tűztől sugárzó szeme, üde nyájas tekintete megczáfölni látszottak az évek számát, s mégis a gyilkos kór négy napi küzdelem után legyőzte az életet. Meghalt 1884. ápril 15-én s a csornai közös sírkertben van eltemetve. (Győri Közlöny 1884.) Mindjárt tanári működésének kezdetén bontakozott ki irodalmi tevékenysége, melyet azután élete végéig folytatott. Több közleménye jelent meg az akkor Pozsonyban megjelenő HÍRNÖK és a SZÁZADUNK c. lapokban. Ezek között legjelentősebb a "Szombathely és Muraköz leírása". A Pesten megjelenő lapok közül a NEMZETI ÚJSÁG, a JELENKOR és a VILÁG c. lapokban publikált. Témájukat tekintve kiemelkedők "A köznevelés hiányairól" és "Az uzsoráskodás káros hatásairól" c. írásai. A MAGYAR SAJTÓ 1856. évi 93. számában könyvismertetése, a 197. számban pedig "Néhány szó fürdőinkről" c. írása jelent meg. A MAGYAR ÁLLAM 1872. évi 134. számában jelent meg "Beszéde, melyet a mosonyi 73. honvédzászlóalj zászlajánakfölszentelésekor Mosonyban 1872. jún. 5. tartott." Mind terjedelmükben, mind jelentőségükben kiemelkednek, gazdasági témájú, írásai, melyek az egyes szaklapok szerint csoportosítva a következők: 342