Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Székely Zoltán: Hieronymi Ottó Ferenc (1766/68–1829)

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK két-két művét őrzi, míg a Genthon-féle művészeti topográfia négy templomi alkotását említi Szerecsenyben, Nyalkán, Kisorosziban és Kajáron. Az utóbbiak közül a kisoroszi r. k. templom Szenvedő Krisztus oltárképe, amelyet szignatürája szerint 1805-ben festett, ma már nem található meg egykori helyén, a jobb oldali mellékoltáron (MMT-Pest 1958,459); a kajári r. k. templom imazsámolyát pedig, amelyre Szent József alakját festette 1825-ben, időközben ellopták. A művek jegyzékét azonban Sajó Tamás felvetése nyomán bővíthetjük is eggyel, jelesül a győri Szent Ignác templom Szent István felajánlja a koronát című, egyébként szignálatlan képével. A szerecsenyi és nyalkái oltárképek mindegyike ugyanazt a témát, Szent Imre herceg fogadalmát ábrázolja. A korábbi, Szerecseny r. k. templomában főoltárként szolgáló rokokó keretes képet 1802-ben festette Hieronymi (2. kép). A mű középtengelyétől jobbra tolva térdepel Szent Imre herceg egy lépcsőfokokkal kiemelt oltárasztal előtt. Aranysujtásos kék mentét és szűk nadrágot visel sárga csizmával, vállain hosszú, vörös hermelinpalást. Ám nem csupán ez jelzi uralkodói mivoltát, hanem a koronából, a jogarból és az országalmából álló koronázási jelvények is, amelyek azonban a világi dicsőségről való lemondás jeleként a herceg lábai előtt párnára helyezve láthatóak. Kezeit maga előtt keresztbe fonva, baljában a szüzesség liliomát tartva áhítatosan tekint az oltármenza fölött gomolygó felhők közepette megjelenő égi látomásra, a gyermekét tartó Madonnára. Mária a felhőkön ül, jobbjával átöleli az ölében álló kis Jézust, aki - miközben a hercegre tekint - édesanyja nyakát karolja át. Mária és a herceg egymásra vetett gyengéd tekintetét a Szűzanya szavait hordozó és egyben az oltárkép teológiai programját, a híveknek szánt mondanivalóját is hordozó sugár - PRAECLARA RES VIRGINITAS: dicső dolog a szüzesség - még erőteljesebben egybekapcsolja. A kép csúcsán két szárnyas puttófej tekint az alant játszódó jelenetre. A jobb szélen, a herceg mögött kék színű mentébe öltözött, oldalán szablyát viselő, bajuszos férfi áll, aki rémülten hőköl hátra az égi jelenés láttán: felsőteste hátrahajlik, jobbját védekezően emeli arca elé. A kompozíció legkülönösebb motívuma egy sötét, kék színű drapéria, amely Mária jobbján indul, majd a háta mögül előbukkanva szélfútta zászlóként hosszan lebegve szeli át a kép felső harmadának ürességét - a barokk pátosz-formula, a belső erőktől mozgatott drapéria félreértett és ezért meglehetősen ügyetlenre sikeredett kései utódaként. Szent Imre fogadalmának megjelenítése ritka témája a magyarországi művészetnek. A Magyar Anjou Legendárium és a mateóci oltár szárnyképének középkori példáin túl alig féltucatnyi festett és faragott, barokk-kori emlékét ismerjük Szilárdfy Zoltán gyűjtéséből (Szilárdfy 1984,35. t.). Ezek egy kivételével a szerecsenyi oltárképpel megegyező ikonográfiái típusba tartoznak, azaz a mennyei látomásként, gyermekével megjelenő Mária égi szózata jelöli ki a szent herceg áldozatát. A téma kisgrafikai ábrázolása szintén ritkaságszámba megy, ez idáig csupán két XVTII. századi darab került publikálásra. Ám ezek közül Mansfeld 1772-ben megjelent rézmetszete, amelyet Cserey Farkas Lorettoi litánia fordításához készített (Szilárdfy 1995,458. sz.), szempontunkból különösen figyelemre méltó, mivel kiindulópontként szolgálhatott Hieronymi számára a fenti oltárkép megfestésekor. A Mansfeld-metszethez köti a szerecsenyi képet a kompozíció hasonló felépítésén túl a környezet sommás jelzése, Imre herceg öltözete, a 284