Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Székely Zoltán: Hieronymi Ottó Ferenc (1766/68–1829)

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK való, díjmentes kiadását; ez utóbbival kapcsolatban egyben felszólította a magisztrátust, hogy az igazgatósággal együttműködve, a további panaszok elkerülése érdekében készíttessen nyomtatott bizonyítványokat. Végezetül a céhes mestereket inasaik iskolakötelezettségének szigorú betartására intette . A figyelmeztetésre szükség is volt, mivel a rajziskolák működésének egyik legneuralgikusabb pontját éppen a céhes legények s inasok óralátogatása képezte, amely Hieronymi idejében is számos problémát okozott. A kormányzat a Helytartótanács által 1783-ban és 1786-ban, végezetül a legrészletesebben az 1795-ben kiadott - és 1815-ben és 1821-ben újólag kihirdetett - rendeletben szabályozta e kérdéskört. Az 1783-ban kiadott utasítás kötelezővé tette a legények s inasok számára a vasárnapi iskolának nevezett intézmény látogatását, majd 1786-ban a Helytartótanács tovább szigorította e szabályozást. A rendelet nyomán a rajztudással fejleszthető iparágakban a mesterek csak azokat az inasokat szabadíthatták fel, akik bizonyítvánnyal igazolták, hogy legalább egy esztendőn át látogatták a rajziskolát; egyben megszabták e mesterségek pontos körét is (Szabolcsi 1972, 37-38). A várt eredményt azonban nem érte el e rendelkezés, ezért a Helytartótanács 1795-ben újólag, részletekbe menően szabályozta az iparos-tanulók rajzoktatását immáron, a nagyobb hatékonyság kedvéért, szankcionálva is az azt megszegőket (Bedy 1930,17-18; Szabolcsi 1972,46-47). Az utóbbinak korszakunkban is érvényes utasításai szerint a mesterek csak olyan inasokat vehettek fel, akik előzőleg már legalább egy évig látogatták a rajztanfolyamot; a felfogadott inasoknak újabb egy esztendőn át előírta a vasárnapi iskola látogatását s felszabadulásukat az ott szerzett bizonyítványhoz kötötte (Bedy 1930, 17-18). A helytartótanácsi rendelkezések hatékony alkalmazás érdekében azokat Győr városa külön is eljuttatta az érintettekhez: még 1795-ben németre fordítva nyomtatásban is megjelentette . Alkalmasint hasonlóképp járt el a magisztrátus a rendelet 1821-es harmadszori kihirdetésekor is, amikor ismét úgy döntött, hogy "a kegyelmes rendelkezések a tanácsbeli uraknak avégből, hogy a kézműveseket azok pontos megtartására kitanítsák, személyenként kiadatnak" . Az 1821. június 20-án kelt rendelet egyben kiegészítést is fűzött a korábbiakhoz, külön kiemelve, hogy az inasok valamint a máshonnan érkezett, egyébként saját mesterségükhöz sorolandó legények "a rajztanulásról szóló előírt bizonyítvány felmutatása nélkül fel ne szabadíttassanak" illetve "mestervizsgára ne bocsájtassanak". E passzusoknak külön aktualitást adott Fenix Farkas iskolaigazgatónak a magisztrátushoz intézett, 1821. július 6-án kelt levele, amelyben Grell rézműves (cuprearius) és Landler bádogos (laminarius) ellen emelt panaszt, ügyük kivizsgálását s az előírt négy forintra való megbüntetésüket követelve. Grell ugyanis a hát, Landler pedig az inasát az érvényes rendelkezéseket kijátszva Pozsonyba vitte és a megkívánt bizonyítvány nélkül a segédek közé felvétette. A magisztrátus a bepanaszoltakat maga elé idézte s a jövőbeni hasonló ügyeket megakadályozandó a tanácsbeli urak feladatává tette, hogy a céhekhez kirendelt biztosokként a céhbeli mestereket a legmagasabb rendelkezések betartására szigorúan figyelmeztessék . Mindazonáltal két évvel később, 1823. novemberében a tanácsnak ismét szigorúan utasítania kellett - ezúttal a fertálymesterek által - a céhbeli mestereket, illetve az iskolaigazgatóság által küldött panaszos levelében külön kiemelt 282