Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Csiszár Attila: Páduai Szent Antal tisztelete Kapuváron

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. rendje, intenzitása szerint Kapuváron különbséget tettek az egyházi, úgynevezett parancsolt ünnepek, illetve a századunkban már másodrendű fogadott napok között. Páduai Szent Antal napját/éZ városünnepnék mondták, ami annyit jelentett, hogy délelőtt mise volt a templomban, de nem volt délután litánia. Akkor már ki-ki végezhette a munkáját. Misére nem a vasárnapra és a nagy ünnepekre való selyem- vagy bársonyruhát vették föl: "Városinneptyin nem őtöztek, akkor csak tarkábo mentek". Selyem helyett a köznapiasabbb zselikendőt terítették a vállukra, ezzel is jelezve az ünnepkisebb jelentőségét. Az emlékezet szerint a pap a misén sohasem idézte föl az ünnep eredetét: "Nem emlíkszem rá, hogy perdikát vóna Men városinnepkor. Antalkor sose perdikát, hogy mellen vídőszent, vagy hogy kerűt...". Aki valamit tudott erről, az csak a szájhagyományból tudta: "Ut tudom, nav visz vót a marhákro, osztá akkor megfogadták, hom megtartják ezt a naptyát". A kultusz kibontakozásában és a közösségi fogadalomtételben valószínűleg szerepe volt a ferences rendnek, közelebbről a boldogasszonyi (Frauenkirchen) ferences kolostornak. A közeli kegyhelyet Kisasszony-napi búcsúján a kapuváriak minden esztendőben gyalog keresték föl, mi több, a múlt század végéig az új házasok közös gazdaságukból az első borjút a boldogasszonyi barátoknak vitték ajándékba . A szokás alighanem a marhavészt követő fogadalommal állhatott összefüggésben. Igen nagy számban gyűjthetők azok a hosszabb-rövidebb közlések, élménytörténetek, amelyek a naphoz fűződő, időjárással kapcsolatos regulákat, munkatilalmakat fogalmaznak meg. Szent Antal ünnepe nyár elejére esik. A népi megfigyelés szerint Medárd, Margit és Antal napján gyakran esik az eső, és ilyenkor a rákövetkező időszak is csapadékosnak ígérkezik. Különösen a szénamunkákat igyekeztek erre ez időre elvégezni: "Arra mindig fölgyüjtöttük, Antóra, mer az Antó belehuggyozik a rendbe. Asz szokták mondanyi. Fítünk az esőtül, ha lehetett, főgyutöttük arra mindig". Memorat-jellegű történetek szólnak arról, hogyan járt pórul az, aki Antal napjára hagyta a szénagyűjtést: 'Idesapám eccer elmentek - még légin vót - az Egerbe [Egererdőbe] gyűjtenyi. Osztá öreganya asszonta: Ne menjetek el, mer Antó van! - Hát osztá öregapa aszonta, el kő hoznyi a szénát. Osztá mikor gyüttek haza, ottan égdörgís vót... ! Vót ez a téglaígető, onnaj gyüttek haza. Még a lovat se látták, álondóan elöttök mindig - aszongya - a villám. Idesapám rît: Ugye megmondta idesanyám, ne menjünk el, mer vihar leszi" A néphit szerint a szent bosszút áll azon, aki az ünnepén dolgozik, vagy legalábbis nincs áldás azon a munkán, amit akkor végeznek: "Szent Antal naptyán aszonták, hogy amit akkor megkapánok, an nem nyől meg". "Szent Antal, halottaknak élesztőjö és betegeknek orvosságo..." - idézhetjük ismét a litánia szavait. Ott, ahol a község védőszentjéül Páduai Szent Antalt választották, rendszerint a temetőt is az ő oltalmába ajánlották. A kapuvári temetőben 1864-ben emelt Szent Kereszt-kápolna helyett 1908-ban újat építettek. Az új dedikáció már a jó halál és a feltámadás szentjének szólt, a kápolna oltárát Szent Antal szobra díszíti. Nyilván szerepet játszott ebben a Kapuváron nagy múltú Szent Antal-kultusz, hiszen ha számbavesszük a környékbeli falvak temetőit, azt látjuk, hogy azokat inkább Szent Mihály, vagy az őrangyalok oltalmába ajánlották. A kapuvári plébánia agendáskönyve szerint - fölelevenítve a régi 259