Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Enzsöl Imre: A Mosoni Ének- és Zeneegylet történetének vázlata (1926–1949)

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. A jegyzőkönyv megemlékezik a takarítónő alkalmi bérének 5 pengőről 8-ra való felemeléséről, ami a sok munka miatt elkerülhetetlen volt. Ezt követően a kiadást előre betervezték, mint éves tételt. (1927-ben 54 pengő az összesített takarítási számla.) b. A hangszerek beszerzése A legtöbb pénzt kezdetben a hangszerek beszerzésére fordították. Ennek ellenére a tagság egy részének saját zeneszerszáma nélkül a zenekar nem tudott volna funkcionálni. Olyan is előfordult, hogy a zongorát is tag adta (özv. Speck Richárdné többször a sajátját). 1928 áprilisában elhatározták új zongora vételét. Az említett hölgy augusztusra erre zongoratakarót készített. Ez is a működő tagok lelkes hozzáállását bizonyította. Rajtuk kívül 103 pártoló tagot gyűjtöttek az alapszabály bejegyzése után. Közel ezer pengős bevételük bíztató volt. (Bár későbbi egyenlegeik nem voltak mindig ilyen pozitívak, de kiegyensúlyozottan gazdálkodtak, s találtak helyi támogatókat.) 1931. március végén, a rendes közgyűlésen a gazda a következő tulajdoni tárgyakkal számolt el: "1 db Hofmann Mignon zongora, 1 db Nagybőgő, vonóval és vászon fedőzsákkal, 3.1 db Tenor Posaune, 4.1 db A-B mutációs ventiltrombita, 5. B Klarinett, fúvókával és náddal, 6.1 db C nagy fuvola, 7.1 db Flöte Piccolo C, 8.1 db Kínai érctányér, 9.1 db Kínai fadob, 10. Egy kis dobra (Tamb. pice.) való kétoldali hártya, 11. 25 db összezárható hangjegytartó, 12. Egy dal egyesületi zászló szallagokkal, gyászfátyollal, viaszkos vászon huzattal és tartószíjjal, 13.1 db szertárszekrény, 14. Férfi - vegyes és zenekari hangjegyek leltárba véve, 15. 2 db ezüst díjnyeremény serleg, 16.5 db csoportkép, 17.2 db díjnyereményt tanúsító oklevél, 18.2 db kályha ellenző, 19.1 db karnagyi emelvény." (HMM, TDL 92.1.54 Jegyzőkönyv 1926-1936.) A leltárból megtudhatjuk, hogy a zenekar ekkor még kevés tagból (20-25) állhatott, főleg saját hangszerekkel. Enge szisztematikusan építette a zenekart és beszerzései elsőbbséget élveztek más köri kiadásokkal szemben. Általában az új hangszereket vetette meg, a korábbiak, pl. vonósok a tagoknál, többnyire megvoltak. Noha a zenekar a 40-es évek elejéig igen sokat erősött, országosan naggyá csak helyi (anyagi) utánpótlása miatt sem válhatott. (Azidőre kialakult egy modern belső szalonzenekara is.) Mosonmagyaróvár máig legszínvonalasabb zenekara volt. c. Az egylet megszervezése Enge János karnagy, a fő irányító 1927. márciusban javasolta a templomi vegyeskar és zenekar beléptetését az egyesületbe, mint önálló osztályokat. Lépése részsikert hozott. A férfidalárdának indult Mosoni Társaskör hagyományai következtében férfi dalosokban nem volt hiány, női kar viszont, az alapszabály ellenére sem alakult. A MÉZE végig megmaradt a vegyeskar, férfikar, zenekar felosztás mellett. (Később kialakult egy belső kamarakórus a legjobbakból.) A vegyeskar tagjai szoprán, alt, tenor és basszus, a férfikar 2 tenor és 2 basszus beosztást kaptak. Ugyanakkor létezett Mosonnak egy 1903-ban alakult Kühne-gyári Munkásdalárdája is, (MVM,1903 .január 25.) amely a tárgyalt korszakban "Hajnalpír" 219