Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Környei Attila: Adatok és gondolatok a XIX. századi magyarországi egyesületekről

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK is csak becsült az egyes szerzőknél. Pajkossy Gábor (1993) 500-ra, Szabó Dániel (1992) 600-ra teszi az 1848-ban működött egyesületek számát. Összevetve e számokat a helytörténeti tapasztalatokkal úgy véljük, mindkét szerző alábecsüli az egyesületek számát, hiszen mi Sopronban 30, 1848 előtt alakult egyesületet ismerünk, s a városnak a későbbi egyesületi statisztikákban elfoglalt helyét ismerve, csak a jelentősebb városokban ennek a számnak a húszszorosa működhetett. Ehhez járulnak Budapest egyesületei, és a kisebb településeken működött még mindig elég nagyszámú egyesület. Megengedjük, hogy különböznek az említett szerzők és jómagunk besorolási szempontjai, azaz, mit tekintünk a kor társasági csoportosulásai közül egyesületnek. Azt kell mondani, a korban működött egyesületekről szerzett eddigi ismereteink még mindig nem teszik lehetővé, hogy a reformkori magyarországi egyesületekről teljes képet alkossunk. A reformkori egyesületekről szólva természetes módon Széchenyi Istvánhoz jutunk. Az ő munkásságára, politikájára legjellemzőbb, hogy szinte minden célkitűzését, akár nemzeti, akár kisebb érdekű (területi, vagy csoport) célnak tekintette azt, egyesületi formában kívánta megvalósítani. Ezért igen sok és sokfajta egyesület indult az ő kezdeményezésére, de mindenképpen az ő példáján és segítségével. Több kisebb ötlete és terve, próbálkozása után már az első sikeres egyesület alapítása országos és korszakos jelentőségű: a Magyar Tudós Társaság 1825-ben, azaz: az Akadémia. Következő alapítása tömeges hatásával vált igen jelentőssé. Az 1827-ben alapított Kaszinó Egyesületet Magyarországon 180, Erdélyben 30 követte 1848-ig. És itt azért nem hagyhatjuk szó nélkül e tény értékelését, mivel ezek a kaszinók egyrészt egészen újfajta egyesületek - társaskörök - voltak, másrészt ezekben formálódott a korszak politikai közvéleménye és rohamosan terjedt a reformgondolkodás, a reformszellem. A politikai közvélemény alakításának a kaszinók voltak a legeredményesebb eszközei, a nagyobb számú és területileg is elterjedtebb sajtó megjelenéséig, és ezután a sajtóval együtt. Ugyanebben az évben alapította a Lóverseny Egyletet, mely 1830-tól Állattenyésztő Társaság, 1835-től Országos Magyar Gazdasági Egyesület. Ki ne ismerné az OMGE hatalmas szerepét, érdemeit a XIX. századi magyar mezőgazdaság fejlesztésében. Közel két tucat gazdasági egyesület is alakult az országban 1848-ig. Most már csak felsorolásként: 1832-ben: Budapesti Hídegyesület, 1838-ban Pesti Gőzmalom Részvénytársaság (és majd még több ipari és vasúti részvénytársaság), 1841-ben: Sopron-Vasi Szederegylet, Csónakázó Egylet, 1845-ben: Budai Tunnel Társaság (alagút), 1845-46-ban tiszai ármentesítő társaságok, 1846-ban: Balatoni Gőzhajózási Társulat, stb. Az, hogy a gróf Széchenyi István által alapított egyesületeknek sok követője akadt, a gróf életéből és az egyesületek történetéből ismert tény. Az általa kezdeményezett egyesületek a továbbiakban a gróf aktív részvétele és beavatkozásai nélkül is eredményesen dolgoztak és továbbéltek. Ez csak azt jelentheti, hogy a kor társadalma nyitott és alkalmas volt egyesületek alapítására és működtetésére, hogy az egyesület léte általában korszükséglet és társadalmi szükséglet. A korabeli egyesületek nagy többsége pedig gróf Széchenyitől függetlenül, általa nem is tudottan, a társadalom kisebb csoportjai kezdeményezésére jött létre és működött. 204