Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Dominkovits Péter: „Franciajárás” Győr megyében – Czineneg Antal szentmártoni uradalmi igazgató emlékirata az 1809. évről

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK az kezdők, s főbb bűnösök büntetődjenek. Ezen ki adásaimnak meg köll lenni az ügyészi irományok között. De a n[emes] vármegye részéről inkább az gonosztévő jobbágyok pártoltattak, föl nem vétetödött, akkor mondottam, hogy jaj az uradalomnak jövendőben (:kitül Isten őrizneis, ha ezeknek, de még gyermekei életekben illés ki ütni fog!). Sz[ent] Mártonyban Isten kegyelméből 18 napi francia ellenségnek keze

1 létté alatt minden rosztol, föl tüzellésektől, erőszaktételektől, meg menekedtünk. Történtek a vidéken még is nevezetes események, Bábolnát

1 csak azért, hogy a tisztek ki hordoszkodtak onnand, és semmi élelmet nem hagytak, föl tüzelték egészen, a pajtát, a granariumot meg hagyták, hogy az le takaríttandó gabonát szározra tehessék. Kiss Igmándon

106 Milkovits fő bíró

107 urat, hogy meg tagadta hivatallát, rútul meg verték, pénzét, üstyét mély elásva vala elöl adni verés által kénszerittetett, rrűndentül meg fosztatva, kalauzul a lovasság előtt gyalog éjjel Kiss Megyeiig hajtatott, ottis meg verettetett. — Ácsi

108 inspektor Gitting szinte meg tagadván hivatallását, pincében lévő számos, és híres somlai, neszmély borait fal által el zárva rejtette el, három nap zabot hordattak véle, meg verték, és minden borait el vitték! Fájdalmassan panaszolkodott banki Pottyondy

109 ur Sz[ent] Mártonyban, hogy házához jövő franciáknak étellel, itallal szolgálván, meg a közlegény pipáját is kezében adta, hogy töltse meg dohánnyal, s tüzetis kölletett a konyhából pipájára hoznia. Amidőn utolsó árpáját Sz[ent] Mártonyban, és kevés zabját az uradalomnak el vitette egy nem utolsó francia tiszt, oda érkezésével az klastromban jött erőssen meg támodott, s kér nagy számú mérő zabot, (:deákul:) én mondottam uram nintsen 30 v[agy] 50 mérőnél több árpa, s zab, mongya fölakasztatlak, ha hazucc, add kezemben az granárium kulcsait, mellekért lefuttattam, hogy az Kronusz kasznár hozza föl. Észt látván el hitte, s mongya, hát hol vagyon azon árpa, zab, felellem, lent az pajtánál. Lejött de zsákjaink nem lévén, parancsolla bírónak, hogy zsákokat hozzon, a bíró vis[s]zajövén, hogy nem akar semmi[t] adni, meg boszonkodván ezen tiszt 6 franciát visz magával, s meg, Füredi udvarában, s ki töreti kamaráját minden zsákját el viteti,

11 s parancsolla bírónak, ha nem hoz ölegendő zsákot addig még ezeket tele merik meg taníttya őtet. Látván a szomszédok ezen tettet, ölegendő zsákokat hoztak, és még ezen árpát merték, addig beszélgetés közt ászt mondottam nékiek, hogy már el kölletik hagynom Szfent] Mártont mert már semmit sem adhatunk, mert semmi gabonánk, s ha nem adhatunk, szomorú következéseket várhatok magamra, melyre ászt mondotta, el ne hadd házodat, se el ne bújj, mert annak látod rósz következését, ládd Bábolnát mi történt vele, ha Bábolnán csak egy hordó bort, s kenyeret hagytak volna, föl nem tüzeltetett volna, tudja ászt minden okos, hogy mi magunkal hátunkon nem horhattunk magunknak, s lovainknak eledelt, mi semmit erőszakkal el nem viszünk (:ki vévén azon esetet, ha tőlünk meg tagadtatik:), kérünk s. at. melyre mondom, igen, de ha nem hiszik ászt, hogy nincsen, arra felelli, lám én ennyit kértem, de tapasztaltam igaz mondásodat bé ölégszem avval amennyit találtam, csak ne tagadj el semmit ha van adjál, ha nincsen mond meg igazán, hogy nincsen, s ha kenyered nem lészen, kérj, ád a francia. Föl méretvén ez utolsó árpa, zabot, nálam evett, ivott, el ment. 186