Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Dominkovits Péter: „Franciajárás” Győr megyében – Czineneg Antal szentmártoni uradalmi igazgató emlékirata az 1809. évről

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK l.sz. táblázat A törvényhatósági élet kronológiája Győr vármegye megszállás alá nem került részében Időpont Hely Típus 1809. augusztus 21. Tét közgyűlés 1809. augusztus 28. Szentmárton közgyűlés, a téti folytatása 1809. szeptember 15. Szentmárton kisgyűlés 1809. szeptember 28. Szentmárton kisgyűlés 1809. október 10. Szentmárton kisgyű lés / törvényszék 1809. október 30. Szentmárton kisgyűlés 1809. október 31. Szentmárton törvényszék 1809. november 15. Szentmárton kisgyűlés 1809. november 23. Szemere kisgyűlés Mórocz Ignác vármegyei tiszti főügyész egy szeptember 28-i törvényhatóság nevében tett hivatalos tiltakozásában a fennálló politikai-közigazgatási helyzetet így foglalta össze: a francia sereg a háború során Győr megyét "az Öreg-Dunától lévő csilizközi járáson kívül" teljességgel elfoglalta, de a fegyvernyugvás után csak a vármegye Rábán túli részét tartották megszállva. Ahogy a Rábán inneni részt a francia seregek elhagyták a pusztai és sokoróaljai járások "megmenekedtek". Azok "a' csilizközi járásbéli rendékkel való egy értelem[m]el, az előbbenyi törvényes jussaikkal, szabadságaikkal és constitutioikkal élni, és a közönséges jónak elől mozdítására ügyelni kívántak". így a főispáni hivatal adminisztrátorának vezetésével azok a vármegyei tisztviselők, akik nem maradtak Győr városában egy új, ideiglenes megyei igazgatást hoztak létre, míg a demarkációs vonalon át nem költözött, illetve Győr városában maradt tisztviselők a francia kormány alatti vidék igazgatására összeállott "municinialitás" tagjai lettek. Ezáltal egy rövid időre a politikai széttagoltságnak megfelelően kettős igazgatás alá került e vármegye. Míg a vármegye levéltára, szimbóluma (pecsétje) Győr városában maradt, s azt hiába követelte vissza a meg nem szállt megyerészt vezető folyamatos bizottság, ugyanakkor a hivatalviselők tetemes része ezen új grémiumban volt, s magát következetesen elhatárolta a megmaradt járásokra teendő francia sarc kivetésétől, az ellen, mint törvény ellenes dolog ellen tiltakozott. Ez a közigazgatási helyzet cseppet sem volt egyedi, hasonló törvényhatósági élet figyelhető meg az ugyancsak a Rába vonaláig megszállt szomszédos Vas vármegyében is. A törvényhatósági élet régi rendjébe az 1809. december 11-12-i közgyűlésen állt vissza, amikor a vármegye hivatalos egyesítésével a régebbi, választott tisztikar vette át a megye igazgatását, a demarkációs vonalon túli bizottságok munkájukat megszüntették, a deputatio jegyzőkönyvét beadta. 170