Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Temesváry Ferenc: Győri puska a Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményében

ARRABONA 37.1999. TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK kezdődő barna faágyazatának zárólemeze egyik oldalon, a másik oldalon megmaradt alabárdos férfialakkal díszített lemez mintázata alapján, pótolt (V.tábla 1-3.)- Alattuk egy-egy nagy keblű női test, amely különböző formában fekve, indákba szőve, táncolva újra és újra megjelenik. A cső alatti részt - előagyat vadászjelenetek töltik ki ((IV. tábla 1-5.). A szokásostól eltérően e remekbe készült darab alkotója más-más motívumsort mutat be a fegyver két oldalán. A felhasználásra kerülő anyag körtefa, vas, csont, gyöngyház és réz. A jobb oldalon a motívumsort egy Atlasz figura indítja. Ezt követően csont szalagokkal határolt mezőben csontból faragott indák, levelek, tekergő groteszkek, lándzsás vadászok, rohanó kutyák, menekülő vadak váltják egymást. Az előagy jobb oldalán apróvadak, míg a baloldalon a nagyobb vadak—medve, vaddisznó — vadászata kerül bemutatásra. Az előagy alsó részét finom csipkére emlékeztető, áttört csontlemez-szalag borítja (V. tábla 2.). A lakatlemez túloldala magasságában az ágyazat kiszélesedik. Innen kezdve a fegyver vadász jellege megváltozik. Előtérbe kerülnek a mitológiai jelenetek, és a kor ízlésének megfelelően a harci ábrázolások. Először egy turbános, madárcsőrös markolatgombbal szerelt szablyás török figura mellképe hívja fel magára a figyelmet (VI. tábla 1.), majd csont indák, virágok, réz és gyöngyház berakások között egy rézből kimunkált, vésett felületű, nyugati típusú, alabárdos, páncélos lovagot láthatunk (VI. tábla 2.). Tovább haladva előtűnik Justifia jobbjában rövid karddal, baljában mérleggel (VI. tábla 3.), majd megjelenik a részeg Dionysos, boroshordón ülve, kezében serleget és kancsót tartva (VI. tábla 4.). Az elsütő szerkezet mögött a tüzérek védőszentje - Borbála - áll pálmaággal és kehellyel (VI. tábla 5). Lejjebb Tarquinius Collatinus feleségét, a tisztaság megtestesítőjét, a kezében tőrt tartó, szépséges Lukréciát láthatjuk, aki halálra sebezte önmagát, mert Tarquinius Superbus fia Sextus meggyalázta (VI. tábla 6.). Az arctámasz belső felén két kilencszirmú rozetta van kialakítva. Az egyik befelé hegyesedő, kívül legömbölyített végű levelekből összetett, míg a másik szélkerékre emlékeztet. Mindkét rozettában három sárgaréz, három gyöngyház és három csontbetét helyezkedik el. A két korong között a szokásos csontszalagok, rozetták, zománc és gyöngyház virágok mellett saját húsával kicsinyeit tápláló pelikán gazdagítja. A tusa arctámaszos oldalán, de még a lakatlemez előtt, lándzsás és puskás harcosok sorakoznak zászlóval és dobbal (VII. tábla 1-3.), a csavar fejétől jobbra akasztófán függő hátrakötözött kezű férfi, míg lejjebb térdeplő helyzetű, oldalra tekintő, fővesztésre ítélt alak, míg előtte karddal sújtó hóhér hívja fel magára a figyelmet (III. tábla 1.). A tusán a vár összképe jelenik meg bástyákkal, tornyokkal, harcosokkal, ágyúállásokkal, főleg csont, elefántcsont, festett gyöngyházlemezekből berakva (VIII. tábla 1.). A díszgombbal lezárt, őzpata alakú, körtefából kidolgozott tusa alsó részét és a tusatalpat keskeny, karcolt felületű levelekkel, egy-egy gránátalmával vékony csontlemez keretezi. Az alsó szegély közepén, ovális mezőben, sematikusan ábrázolt városrészlet, ágyúkkal erősített tornyok láthatók, a két szélén egy-egy tüzérrel lezárva. Ezt követően az előtérben sajkásokkal benépesült vizesárok gyöngyház lemezekből kidolgozott. A vizesárkon átvezetett három hídból a középső a hét ágyúval erősített bástyához csatlakozik. Valójában ez a felvonóhíd, amelynek ábrázolása elnagyolt. A vár alapja téglalap alakú kövekből képzett. A 132