Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Szabó Péter: Egy értékes viselettörténeti dokumentum – az első győri csizmadiaremek

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. A kapcás papucsviselet kedveltségét, sőt éppen az előkelő körökben elterjedt viseletét igazolják a főúri ősgalériák ábrázolásai, melyeken főméltóságaink közül nagyon sokan ebben a lábbeliben festették le magukat. Thurzó Kristóf képmásán (1611) sárga színű, belül fűzős szárú kapca alacsony kérgű papuccsal, magas sarokvassal szerepel (Buzási, 1988.kat.C101

. színes címlapkép); gróf Esterházy Miklós nádor portréján (1645) sárga kapcával viselt papucs látható (jól felismerhető választóvonallal a kapca és papucs között). Mivel fűzőt nem ábrázoltak feltételezhetően azonos színű, de önálló kapcaviseletről, nem egybeszabott kapcás papucsról van szó (Buzási, 2. színes kép); gróf Zrínyi Péter horvát bán egészalakos képmásán (1650) belül fűzős szárú kapcát visel, elütő színű, kéreg nélküli, magas sarkú papuccsal (Buzási, 60. ff. kép); gróf Batthyány Kristóf képmásán (XVII. sz. közepe) belső oldalán fűzött szárú kapcás papucs szerepel (Buzási. 59.ff. kép); gróf Nádasdy Ferenc országbíró egészalakos képmásán (1662) eltérő színű, belül paszományos zárású kapcát visel magas sarkú, — vagy vastag sarokvassal ellátott — papuccsal (Buzási, 35. ff. kép); gróf Esterházy Antal (egészalakos) ifjúkori képmásán (1691) belül fűzős sárga kapcája szinte kéreg nélküli magassarkú papucshoz csatlakozik. (Buzási, 11. színes kép); gróf Illésházy Gábor ravatalképén (+1648) vörös bőr kapcás papucsban van lefestve. (Hg. Esterházy gyűjt. Fraknó-MNM. kat..C27., hivatkozik rá Radvánszky, 1896., 88-91., Rózsa MNMTKcs)

4 Az árszabások, hagyatéki leltárak bőséges adatanyagából Kőváry nagyon pontosan azonosítja a 17-18. században jellemzően hordott lábbeliket, nem feledkezve meg a papucsról sem. Kedves anekdotát idéz fel Báthori Gábor fejedelemről, aki a török követ pöffeszkedő kijelentésére, miszerint a fejedelem a szultán rabja, a következő dramatizált jelenettel válaszolt: "...papucsát rázni kezdi lábáról, s azt a csauz elé lökve, szólt: ím, ennyibe veszem a szultánt, ha szorít, ellököm..." És ez a jelenet a szerző számára alkalmat adott a lábon maradt kapca bemutatására is, melyek szerepét, fajtáit szemléletes piaci értékarányokkal közölte. (Kőváry, 1870. 310.) Hasonlóképpen, rendkívül gazdag forrásanyagra támaszkodva — megfelelő értékbecsléssel illetve ármegjelöléssel —, hagyatéki leltárak és limitációk adatai segítségével Radvánszky is pontos meghatározását adja e cipőféleségnek, sőt képi ábrázolásokra is hivatkozik, ahol a kapcás papucs színes festményeken megfigyelhető. (Radvánszky, 1896., 88-91.) Limitációk, testamentumok, inventáriumok adatai A limitációk adatainak ismételt és szisztematikus feldolgozása szinte teljes képet adhat a kézműipari termékek azon köréről, melyek révén pontosan meghatározható lenne egy-egy kor viseletanyagának a kereskedelmi forgalomba került állománya. Ezt a munkát kiválóan segítheti a magyarországi árszabások katasztere. Az árszabások termékféleségeiből jól korszakolható és azomosítható, hiteles viseletsorok állíthatók össze. Megállapítható az első csizmadia-termékek megjelenésének ideje is: 2597-ben Vas vm., 2595-ban Zala vm., 2599-ben Sáros105