Arrabona - Múzeumi közlemények 37/1-2. (Győr, 1999)

Tanulmányok – Közelmények - Szabó Péter: Egy értékes viselettörténeti dokumentum – az első győri csizmadiaremek

TANULMÁNYOK - KÖZLEMÉNYEK ARRABONA 37.1999. Szabó Péter: EGY ÉRTÉKES VISELETTÖRTÉNETI DOKUMENTUM AZ ELSŐ GYŐRI CSIZMADIAREMEK Egy új mesterség születése... Amikor a győri csizmadiacéh első — céhszabályukban regisztrált — remekdarabját bemutatjuk, egy rendkívül értékes és egyedülálló szakmatörténeti dokumentumot tárunk az olvasó elé. Köztudott, hogy a céhes keretek közt folyt iparosképzés alapvető szakmai követelménye volt a remekkészítés. A céhszabályzatok többnyire pontosan meghatározták ezeket a feladatokat, és e dokumentumokból nyomon követhetjük azok változásait. Egykor elkészített remekdarab, tárgyi valóságában is megmaradt emlék azonban kevés maradt ránk. Ez még az olyan gazdag és szisztematikus gyűjtőmunkával kialakult anyagban is ritka, mint a győri Xántus János Múzeum céhgyűjteménye. A szerencsés véletlennek, a könnyen megőrizhető félpár termékeknek, valamint a cipészek és csizmadiák hagyománytiszteletének köszönhető, hogy éppen a lábbelikészítő iparok köréből maradt meg több vizsgamunka. Mind a varga-, mind a csizmadiamesterek céhládája megőrzött néhány — többnyire aranyozott betűnyomással pontosan adatolt — remekmunkát, amelyek segítenek azonosítani az elhomályosult emlékű viseleti darabokat. Ezúttal azért emelünk ki egyetlen példányt közülük, mert a győri mesterek által megőrzött lábbeli több egy remekmunkánál, tárgyunk egy frissen specializálódott új szakma, a csizmadiamesterség első terméke, egyben egy kibontakozó cipődivat egyetlen, tárgyi valóságában megmaradt emléke. Általa egy kialakuló és hosszú időre kedveltté vált lábbelidivat tárgyi valóságában is "kézzelfogható" darabja őrződött meg. Forrásértékét növeli vitathatalan eredete, készítőjének, a keletkezés idejének és múzeumba kerülésének rögzítése. Jól használható információkat nyerhetünk a céh-archívum vonatkozó tételeiből. (A talpra ragasztott cimkén olvasható, hogy a remekdarabot Szabó Imre akkori céhmester ajándékozta a bencés múzeumnak, 1860-ban.) (XJM. céh 53.11.46.) Limitációk, végrendeletek és hagyatéki leltárak adatainak sora segíti egyértelműen azonosítani e lábbelitípust. Meggyőző mennyiségű képi ábrázolás igazolja tárgyunkra vonatkozó megállapításainkat. Az öltözetdarabok kutatásának helyzetéből következik, hogy a győri csizmadiaremek azon kevés tárgyi emlékünk egyike, amely megörökített egy hiteles kézműipari terméket, a hazai viselet karakterét meghatározó, széles körben elterjedt és hosszú időn keresztül divatos lábbelifajtát. (Fél-Hofer 1981. IV/17.) 99