Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)

Szende Katalin (Sopron): Adatok az Északnyugat-Dunántúl mézkereskedelemhez a késő-középkorban

///. A méz mint gazdasági fényező? A fentebb a teljesség igénye nélkül összegyűjtött adatok arra utalnak, hogy a méz termelése és kereskedelme jóval nagyobb szerepet játszott Nyugat-Magyarország késő-középkori gazdaságában, mint ahogyan azt az eddigi feldolgozások sejteni engedték. Noha a méz a kiviteli cikkek sorában a mezőgazdasági termékek között az élő állatok és a bor után, nagyjából a bőrökkel és a halakkal azonos értékkel szerepel a vámjegyzékekben. Az 1 456/57-es pozsonyi vámnaplókban az állati termékek csoportjában a legmagasabb vám értékkel, 32,78 forinttal szerepel. Az 1 483-89. évi soproni harmincadjegyzékben a gabona és az ökör után a méz a harmadik leggyakrabban előforduló áruféleség volt. Az Ember Győző által elemzett 1542. évi vámnaplókban a kivitt 1037,5 tonnányi méz az egész exportnak 1,28%-át tette ki. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy a kivitel 85,3%-a az ökrökre, 1,92%-a a borra, 1,87%-a a marhabőrre jutott, és a többi kiviteli cikk aránya az 1 %-ot sem érte el, illetve hogy az élő állatokat' nem számítva, a kivitt élelmiszerek 33,58%-át a méz jelentette, az 1,28%-os részesedés már nem is tűnik jelentéktelennek. A mézkereskedelem gazdasági jelentősége mellett társadalmi hatása sem elhanyagolható. Mint (méz)cseppben a tenger, tükröződik, hogy a késő-középkori társadalom milyen széles rétegei kapcsolódtak be az árutermelésbe, és hogy ezek a rétegek: a falusi, mezővárosi és városi termelők és kereskedők hogyan alkottak egybefüggő és rugalmas láncolatot. A mézkereskedelem virágzásának a fő konkurrens, a cukor egyre szélesebb körű elterjedése szabott korlátokat. Nyugat-Európa nagyvárosaiban, a levantei kereskedelem közvetítésével már a 14-15. században igen elterjedt volt. Kölnben pl. a távolsági áruforgalomban nyoma sincs a méznek, csak a kistételű helyi kereskedelemben volt némi szerepe. A nádcukor és a nádporcukor ugyan már Magyarországon is ismert volt a középkorban: szerepelt pl. a Budai Jogkönyv 104. tételében, a kalmáráruk felsorolása között is, de igazán komoly mennyiségben, a luxusigényeket meghaladó szinten nem jutott el a Kárpát-medencébe. Hazánkban a méz még a 16-17. században is megőrizte monopolszerepét. Az Amerika felfedezésével Európába beáramló cukor hatása először a távolsági mézkereskedelem szálainak lazulásában figyelhető meg, majd a 18. századra a belföldi fogyasztási és étkezési szokásokat is átalakította az új édesítőszer jelenléte. A jelen rövid írás, talán azért is, mert előzményekre nemigen tud támaszkodni, több kérdést vet fel, mint amennyire választ tud adni. A lekevésbé tisztázott pontok a közvetítő láncolat két végpontján találhatók: a termelők körét és a méznyerés korabeli technikáit éppoly kevéssé tudjuk jelenlegi ismereteinkkel nyomon követni, mint a kiszállított méz végcélját, a nagykereskedőktől a fogyasztókig vezető utat. A további kutatás feladata lesz többek között a bécsi és más osztrák vámnaplók felhasználásával meghatározni a Magyarországról kiszállított méz további útját, és azt, hogy hogyan illeszkedett bele a nagy dél-német és észak-olasz kereskedővárosok ellátására kialakult áruláncolat elemei közé. Hosszú távon ezzel arra is választ kaphatunk, hogy a cukor megjelenésén kívül a közép-kelet-európai gazdasági integráció 1 7. századi felbomlása is hozájárult-e ahhoz, hogy az újkorban megváltozott a méz szerepe a távolsági kereskedelem árucikkei között. ARRABONA ü 36/1-2.