Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)

K. Csilléri Klára: Dr. Domonkos Ottó köszöntése (Bevezető)

K. Csilléri Klára: Dr. Domonkos Ottó köszöntése A jelen kötetben összegyűjtött írásokkal kollégák, barátok és tisztelők köszöntik Domonkos Ottót 70. születésnapja alkalmával. Jómagam, mint Domonkos Ottónak egyetemi éveink óta kollégája, érdeklődésünk közös pontjai révén jó barátja és mint munkásságának őszinte tisztelője állok az őt köszöntők sorának élére. Ha jogos az állítás, miszerint a tudományos kutató élete az egyetemmel kezdődik, méltán mondhatom, hogy Domonkos Ottó tudománynak szentelt élete, kutatói pályafutása egészét figyelemmel kísérhettem. Egyszerre kezdtük (1947-ben) egyetemi tanulmányainkat. Aggódhattam érte diáktársaimmal együtt, amikor hosszan tartó, nehéz betegség tartotta távol tőlünk. Majd felépülte és tanulmányai sikeres elvégzése után, 1951-52-ben néhány hónapon át munkatársak is voltunk, mialatt Domonkos Ottó gyakornokként dolgozott a Néprajzi Múzeumban. Amennyire örültünk, hogy 1 952-ben kinevezést kapott a soproni Liszt Ferenc Múzeumban, annyira sajnáltuk is a tehetséges, a kézművesség, a még működő műhelyek iránt érdeklődő fiatal kolléga eltávozását; ámbár abban mindannyiunk egyformán reménykedett, hogy Sopron jó levegője meghozza majd neki a szükséges gyógyulást. Sopron azonban nem csupán testi épülést szolgáló jó levegőt kínált az oda érkezett ifjú kutatónak. A múzeum tekintélyes, céhtörténeti és kézműiparral kapcsolatos gyűjteményi anyaga felbecsülhetetlen tájékozódási lehetőséget nyújtott számára. Specializálódását, majd európai rangú kutatóvá érését pedig nagyban segítette az intézmény igazgatójának, a széles tudású Csatkai Endrének megértő támogatása. Munkatársának kutatói és muzeológusi erényeit megismerve, maga Csatkai Endre ajánlotta őt, hogy nyugállományba menetele után ő vigye tovább a múzeum vezetését. Ezt követően, 1963-tól 1989-ig, több mint negyed századon át állt Domonkos Ottó a nagy múltú intézmény élén. Ez után, 1 990-től, már nyugdíjasként vesz részt, továbbra is tevékenyen, tudományos tanácsadóként múzeumának munkájában. Domonkos Ottó a múzeum megkívánta feladatok teljesítésében, akárcsak a tudományos munkában, mindvégig kitartó és következetesen célratörő volt, aki a törékeny egészségét nem ismerők szemében szinte fáradhatatlannak tűnt. Sokrétű hazai és külföldi forrásra támaszkodó kutatói munkájának példamutató fegyelmét és módszerességét volt alkalmam részletekbe menően megismerni, amikor 1983-ban A magyarországi kékfestő ipar címmel benyújtott kandidátusi értekezésének egyik opponenséül jelölte. Bár hivatalból az "advocatus diaboli" szerepét töltöttem be, nem volt könnyű némi csekély fogyatékosságot találnom a munkában és kiegészítéssel hozzájárulni a benne feltártakhoz. 1991-ben Domonkos Ottó a Magyar Tudományos Akadémiától a néprajztudomány doktora címet ugyancsak elnyerte. Tudományos munkáinak hosszú sora mindazonáltal azóta is gyarapszik, így legutóbb, 1 997-ben A magyarországi céhes szabók mintakönyvei 1630-1838 című kötettel. Domonkos Ottó érdeklődésének középpontjában mindvégig egyetlen témakör, a kézművesipar kérdései álltak, felismerve ennek a néprajztudomány művelői által korábARRABONA «• 36/1-2.