Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)
Tomka Péter (Győr): A sopronkőhidai 9. századi település
a kisebb /asztali/ edényekből, hanem a nagyobb konyhai- vagy inkább tároló funkciójú fazekakból is jócskán mellékeltek. Diagramon ábrázoltuk a temető edénytípusainak illetve azok méreteinek eloszlását /12. ábra/. Azt tapasztaltuk, hogy ebben az esetben /hangsúlyozom, hogy csak ebben az esetben!/ a típusok különbözőségét két méret: a magasság és a szájátmérő igen jó hatásfokkal írja le: a diagramon jól felismerhető a négy "felhő" /azzal a szépséghibával, hogy az alacsony, szélesebb szájú és a magasabb, de szú'kszájú edények csoportja a diagramon elválik ugyan, de csupán a szájátmérő alapján a két csoport összefolyik/. Tudatában vagyok annak, hogy a kerámiakutatás trendje annak a dilemmának a megoldása felé halad, hogy hogyan lehet a legjobban jellemezni egy edényt a számok nyelvén /modern eszközökkel, modern módszerek érdekében/. Ilyen jellegű vizsgálatokra a közölt anyagok alig alkalmasak, ezekhez nyilvánvalóan autopszia, sőt saját kezű mérés szükséges /vagy az egységes szempontok szerinti méretek közlése, amitől nemcsak hogy távol vagyunk, hanem éppen ellenkezőleg, a kollégák egy része egyre kevesebb számot közöl.../. Szőke Béla Miklós megkísérelte áthidalni a nehézségeket, amikor /igen szellemesen/ az edények űrtartalmát magasságuk függvényében ábrázolta. Űrtartalom-számításra a sopronkőhidai edények esetében nem volt lehetőségem. Szőke közli ugyan Sopronkőhida diagramját is /Abb. 1 II, de mért adatok listája nélkül és anélkül, hogy a mérés /számítás/ módját, a vélhetően számítógépes programot elárulná. Ez a /mindenestre életszerű!/ módszer is elfedi egyébként az edényformák néhány sajátosságát /pl. legnagyobb hasasodás/. Mivel azonban a tárgyalt kort illetően szinte mindenki megegyezik abban, hogy a fazekak formai besorolásában döntő a magasság és a szélesség aránya /magas, széles: nagy űrtartalmú, magas, keskeny illetve alacsony, széles: közepes űrtartalmú, alacsony, keskeny: kis űrtartalmú/, az eredmény helyes marad. Csak nem elég látványos. Nincs tehát elvi akadálya a további egyszerűsítésnek, amit már csak azért is végre kellett hajtani, hogy a telepanyag összehasonlíthatóvá váljon. Ugyanerre az eredményre jutottam, amikor elvégeztem azokat az arányszámításokat, amiket Brigitte Cech a hasonló korú alsóausztriai /elsősorban Gars-Thunau-i/ anyagon a clusteranalizis alapjául választott - csupán a maximális szélességgel és annak magasságával összefüggő adatokat nem tudtam Sopronkőhida esetében használni, azt ugyanis a publikáció nem adja meg, rajzról visszamérni veszélyes, saját mérésre most nem volt lehetőségem. A három megadott méret /M., Szá.,Fá./ egymáshoz viszonyított adatai közül a legnagyobb szórást, illetve a leglátványosabb csoportképzést a magasság és a szájátmérő összevetése adta. A legkisebb szóródás a Szá.: Fá. aránynál tapasztalható. A Török Gyula féle csoportok közül a magas, bőszájú nagy edények és az alacsony, de széles fazekak esetében a Szá.-Fá. arány általában 1,5 fölötti /mindkét csoportban 2-2 kivétellel/, míg a keskenyebb száj nyílású, inkább magas mint széles edények esetében ez az arány kivétel nélkül 1,5 alatti /a magasabb edényeknél valamivel persze magasabb, mint az alacsonyaknál/. Ami a M : Fá. arányt illeti, az összefüggés már nem ilyen nyilvánvaló, ámbár az elvártnak megfelel. Nyilván a magasabb típusok esetében kapunk magasabb értékeket /zömüknél 1,5-öt megközelítő, vagy annál nagyobb számot/, míg a kisebbeknél, legyenek széles szájúak vagy karcsúbb formák, a viszonyszám 1,5 alatti /elég nagy szóródással és néhány kivétellel a csoportokon belül/. Marad mint legjobb csoportképző a Magasság - Szájátmérő viszony. A telepen - eltekintve az egyetlen, valószínűleg hombár-töredéktől, 80.2.157. eszerint négy formához sorolhatóak a /mérhető/ töredékek. 1 : csupor. Szá. 10 cm körül /80.3.93.. és nyilván a 80.2.31. "kisebb csupor" töredéke is, az avaros jellegű 80.2.30. fenéktöredékről nem dönthető el, hogy milyen edényformához tartozott. ARRABONA Kgl 36/1-2.
