Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)
Horváth József (Győr): A XVII. század első felében keletkezett győri iparos végrendeletek kutatásának tapasztalataiból
céhét is segíti 1 forinttal. Arra is találunk példákat, hogy a céhet mintegy utóörökösnek jelöli a testáló: Varga András pl. 1615-ben 20 forintot hagy a céhre, ha felesége meghalna. Néhány esetben a céh tutorként szerepel a rendelésekben: Varga Tamás pl. 1620. december 26-án úgy rendelkezik, hogy Varga György - fentebb már említett - árváinak a céh legyen- a gondviselője. Többen a pénzüket - ill. annak egy részét - bízzák a céhre: Galouicz Chiszar György 1604-ben kelt rendelése szerint pl. az a 40 forint, melyet ,,Tott országban" lakozó öccsének hagyott, addig a céhládában álljon, míg öccse emberkort érve meg nem jön; míg Pisalicz Szabó János 1645-ben úgy rendelkezik, hogy a gyermekeinek közönségesen hagyott házát a céh eladván, az ára tartassék azon ,,Szabó Cheh Ladaiaban hogy az arra nöiön"! Az árvákról, elesettekről való gondoskodásnak egyéb nyomaival is találkozunk forrásainkban: a Bohouicz Szabó János házánál megbetegedve végrendelkező özvegy Dadi Nagy Jánosné egyik tanúja 1 638-ban Szabó Miklós céhmester; míg az 1 623-ban Calmar Péter árvájaként testáló Calmar András tanúi között Szyarto Jakab céhmester mellett egy mestertársa, valamint 2 csiszár is jelen van - talán azért, mert örököséül Szyarto Antal árváit jelöli meg. Érdekes adalékokkal szolgál szempontunkból Szeöch Benedek győri bíró 1610. július 19-én kelt végrendelete: egyebek között a szú'csmestereknek nála lévő 28 forintjáról - ,,kit Santa Szeöch János adósságába Kallaj György adott énnekem az házért" -, és az újvári szűcsök által adott tíz forintról rendelkezik; továbbá ezt írja: ,,Ezenkivöl aprónként kit az céhben adtának, az registromban meg vagyon írva és magok is jól tudgyák az mesterek, mit attak. Ebből költöttem és vettem posztót Szeöch Jósának az mesterek akarattyából hat forintot és 50 pénzt". E rendelkezések tartalmukon túl azért is érdekesek, mert egyértelműen bizonyítják: a város életében komoly politikai szerepet vállaló, a bírói tisztséget ekkor már negyedik alkalommal betöltő testáló aktív kapcsolatban volt céhével is! Ugyancsak biztos jele a mesterség gyakorlásának, ha a testáló szerszámairól is rendelkezik: mintegy két tucatnyi ilyen jellegű említéssel találkoztunk. Ezek azonban csaknem mindig teljesen általános jellegű megfogalmazások: ,,...a mi mesterséghez miszer uagion" - fogalmaz pl. 1648-ban Czismazia Mihály; míg az 1643-ban testáló Tonner Pinter Sebestyén a „mihelemben uallo miszeremet" említi. Barbely Péter 1615-ben kelt rendelése, melyben ,,az my szerszamom Borottwatt" Jancsi nevű fiának hagyja, az egyik legkonkrétabb közülük. itt említhetjük meg ÜZQII Ker IÜIIUSUHKÜI IS, meiyekoen leyiüegöTo Kemencéről történik említés: Olasz János végrendelete 1619-ben, míg Castellan Mihály özvegyéé 1637-ben kelt. Bedy Vince mindkét nevet említi az ismert győri kőművesek sorában: kutatásai szerint az előbbi 1 602-ben, míg Castellan Mihály 1 628-ban vetette fel magát a városi polgárok közé. Néhai Olasz János győri polgárnak, mint atyjának végrendeletére hivatkozik az 1629-ben két káptalani kiküldött előtt testáló „Olasz Antal máskép Kácz" aki évek óta súlyos betegen fekszik és testvére ápolására szorul - így érthető, hogy az ő végrendeletében nincs adat a mesterség gyakorlására. Mintegy 20 olyan testamentumot találtunk, melyben a mester legényéről vagy inasáról is megemlékezik. Dőbrőczony Ötvös Mihály 1644-ben legényének, István mesternek ill. inasának, Gyurkónak is hagy néhány kisebb vagyontárgyat; Markolin Szabó Pál (1644) legényének, István mesternek 15 forinttal adós; Castellan Mihály legényeinek egyike Francisco névre hallgat; Bókon Péter szűcs a legényével 12 forintban szegődött; Lakatyartho Mihály pedig arról intézkedik 1613-ban, hogy a kisebbik szolgáját, Miklóst ,,megh ruházzak" és egy lakatgyártó mesterhez adják. ARRAB0NA líftl 36/1-2
