Arrabona - Múzeumi közlemények 36/1-2. - Ajánlva a hetven éves Dr. Domonkos Ottónak (Győr, 1998)
Pethő Mária (Szolnok): Győr-Moson-Sopron megye XX. századi népi táplálkozásának rövid jellemzése
a zabdara, a sáfránhagyma és a diófalevél (Rábacsanak); a tökmag és a vöröshagyma (Szany). A sütnivaló másik változatával, ahol a tartósított anyag musttal, szőlővel vagy törköllyel készül, gyűjtésem során nem találkoztam, jó egyezést mutatva Kisbán Eszter 1 966-os kutatásaival. A kenyérrel együtt sült a fokhagymás, zsíros lángos, másutt langaló (Kapuvár, Vásárosfalu, Repce mente és a vakarcs. Kiscipó majdnem mindig készült a kenyérrel együtt. Német hatásra terjedt el a karácsony este jóslásra használt gyümölcsös, körtés kenyír, melyet aszalt gyümölccsel és mazsolával ízesítettek. Sütése hazánkban nem vált áitaiánossá, a Kisalföldön is ritka megieienésú." A karácsony böjti kukoricakenyér is csak szórványos elterjedésű (Rábapaty, Lócs, Kapuvár : A kukoricakenyér hamar töredezett: ,,Olyan volt, mint a sterc" - mondják Nagybaj csőn. 1.2. A kásák és a pépes ételek Győr-Moson-Sopron megye területén - hasonlóan a dunántúli táplálkozási tájhoz gyakori volt a kásák és a pépes ételek fogyasztása. Figyelemre méltó, hogy megőrizték ezt az archaikus vonást táplálkozásukban. Ósi jellegűnek azért mondható, mert a kásák és a pépes ételek a kenyér elődjének tekinthetők a táplálkozás fejlődésében. Alapanyaguk lehetett köles, kukorica, árpa, búzaliszt, dara, ritkábban bab, krumpli és hajdina. Ezekből készítettek kását és pépes ételeket: dödöllét, gancát, gánicát, valamint stercet, istercet. A dödölle legtöbbször főzéssel vált ehető étellé. Vannak területek, ahol ezt az ételt meg is sütik, másutt újra megfőzik. Vöröshagymás zsírral, darával, túróval, mákkal, esetleg (a Felső-Szigetközben és a Csallóközben) ráreszelt (aszalt) körtével ízesítették. Árpa alapanyagból készült az árpamákos dödölle, melyre azonban kevesen emlékeznek (Dunakiliti, Nagybajcs). A ganca, ganica név ezen a területen közismert. Ilyen típusú étel készült a területen lakó horvátoknál is: neve zganci, zgance. A stercek, istercek a száraz stercek csoportjába tartoznak. Elterjedt ételek nemcsak a Kisalföldön, hanem a Csallóközben és a Dunántúlon is. Éppen a Kisalföldre jellemző, hogy az alkalmazott pirításos technika kiszorította a ganca készítését. Ennek következtében a stercek fontos, mondhatni uralkodó szerepűvé váltak a vizsgált területen. A sterceket ehettek levessel együtt („Egy kanál leves, egy kanál sterc": Halászi), vagy aludttejjel, kompóttal és tejfeles uborkasalátával. A főtt stercek csoportjába tartozó aprósterc, fazékbafőtt (Undon apró zganci) csak a Kisalföld legnyugatibb részén ismert (Ágfalva, Nagycenk, Und Lövő :) A pépes stercek csoportjába tartozó babos sterc (Paunsterz) a Sopronban és környékén lakó poncichtereknél (németeknél ), míg a fazekas sterz (Höflsterz) a határ környékén lakó németeknél főtt. Győr-Moson-Sopron megyében a kukoricából készült pépes ételek az eresztett pépek csoportjába tartoznak, és a kenyér mellett csak kiegészítő szerepük van. A kukoricadarából és a kukoricalisztből készült ételek: a kukoricakása. a málé, a prósza, a kelt prósza, görhön(y) és a kelt görhöny. A leveles málé a káposztalevél „gödrében" készült (Nagybajcs). Bár nem tartozik a gabonafélék közé, itt tárgyalom a burgonyából készült pépes ételeket is, mivel elkészítési technológiájuk hasonló. A pépes ételek közül ismerték még a bérét, krumplipelétet (Nagybajcs), berétet (Győrszentiván, Bőnyrétalap, melyet nyers, reszelt krumpliból sütéssel készítettek el. Hasonlóan készült főtt krumpliból a szórványos elterjedésű cicege. ARRABONA EEtt] 36/1-2.
