Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Muezológia - Múzeumi élet - In memoriam dr. Mithay Sándor

Győrött katona a III. honvéd utászzászlóaljnál. Mint karpaszományos őrmester hadbíróság elé került, mert nem helyeselte a háborút. Emiatt a karpaszományt elvették tőle, s hamarosan leszerelték. 1 945-ben Győrött a Kazinczy Gimnáziumban kezdte tanári működését, majd egy évet tanított a Gárdonyi Géza polgári fiúiskolában. 1947. szeptember 24-én került a Győri Múzeumba /1951-től Xántus János Múzeum/, ahol éveken át, mint tudományos kutató dolgozott, s részt vett a múzeum "Apátúrház"-ban történő elhelyezésében, a múzeumi munka szakmai feltételeinek kiépítésében. 1952. január 1-től a súlyos beteg Szőke Bélától átvette a múzeum vezetését. Szakszerűen szervezte és irányította a győri múzeum munkáját, igyekezett megfelelő körülményeket biztosítani a múzeumi gyűjteményeknek és a múzeumi tudományterületek kutatóinak. Emellett megszállottan kutatta a győri és Győr környéki régészeti lelőhelyeket. Ezzel kapcsolatos ismereteit továbbadta a pedagógusoknak azzal, hogy 1956-ban megjelentette a győri járás régészeti lelőhelyeiről szóló ismeretterjesztő munkáját. Az 1956-os forradalom idején lehetősége volt Bécsbe utazni azzal a céllal, hogy a zselizi-kultúrában kutatásokat folytasson és ennek kapcsán megismerje a bécsi gyűjteményeket és múzeumokat. Bécsi utazását később a hatóságok félreértették és a "népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezésének előmozdítása" címén szabadságvesztésre ítélték. Ennek következtében elveszítette győri muzeológusi állását, s öt éven át fizikai munkával kereste kenyerét a MAHART győri kikötőjében egy portáldaru kezelőjeként. Erre célozva fanyar huromával nevetve szokta mesélni, hogy "a magyar régészek közül én jutottam a legmagasabbra". 1962-ben a tatai múzeumban régészként alkalmazta Bíró Endre igazgató, majd 1963. december 15-én átkerült az 1960-ban alapított Pápai Múzeumba igazgatónak. Idekerülésekor mindössze 30 beleltározott tárgy volt a múzeumban, s 1 7 évi működése során nyugdíjazásakor 1 6.560 műtárgyat, közel 1000 dokumentumot és 7000 beleltározott fotót adott át utódainak, melyeket maga és kollégái gyűjtöttek az évek során. Kezdetben "egyszemélyes" múzeumában ő látta el a régészet mellett a helytörténeti, néprajzi és művészettörténeti muzeológiai feladatokat is. Pápai működése során két alkalommal rendezett új állandó kiállítást, s mintegy 30 időszaki kiállításon a nagy országos múzeumok anyagát mutatta be, mellyel nagy szolgálatot tett a nagymúltú város történeti, szellemi kultúrája fejlesztésének. 33 évi muzeológiai szolgálat után 1980-ban nyugállományba vonult. 17 éven át naponta ingázott Győr és Pápa között, amit nyugdíjasként is folytatott egy ideig, míg elmaradt anyagait rendezte és publikációit pótolta. Ebben az időszakban élte legtermékenyebb publikációs időszakát a különböző régészeti korszakok és lelőhelyek anyagának közreadásával (Győr-Gabonavásártér, Vaszar, Ugod, Vinár, Pápa). Élete utolsó éveiben az Esterházy-család történetével foglalkozott, s Esterházy Károly és Ferenc ismeretlen leveleit publikálta. Emellett behatóan foglalkozott a pápai vár és városháza építéstörténetével. Pápai múzeumi szolgálata idején sem szakadt meg kapcsolata hajdani múzeumával, a Xántus János Múzeummal, ahol több minden még most is az ő kezemunkáját dicséri. 1966-ban közölte a zselizi típusú leletekről /Győr, pápai vám/ szóló tanulmányát, 1 968-ban egy győri rézkori sír anyagát, 1 970-ben a koroncói kora vaskori kunyhót publikálta, valamennyit az Arrabonában, a múzeum évkönyvében. Munkássága során gyakran vállalta a szaktudomány eredményeinek népszerűsítését, s különös megértéssel és támogatással viszonyult ifjú kollégáihoz, akiknek időt és fáradtságot nem kímélve adta át élete és munkássága során összegyűjtött tapasztalatait, ismereteit. ARRAB0NA 35/1-2.