Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Tanulmányok - Topál György–Csorba Gábor: Xántus János zoológiai munkássága
en-ban. Július végén és augusztus elején még a borneói oránguránvadászatnál is |óval fáradtságosabb napok várták a Dzsampang rengetegben. Három napon át kora hajnaltól késő éjszakáig tartott a hajsza a jávai orrszarvú után. "Példányunkat több mint harminc mérföldnyire üldöztük borzasztó utakon és ösvényeken, melyeket a barom szeszélye tört magának - végre kifáradva, vagy tán megunva a tréfát, szembe állt, s ekkor sikerült őt szemén át agyvelejében találni, s az ősvilág e már ritka óriási barma megrendítette a földet halálos zuhanásában...". Szeptember 5-én érkezett vissza Buitenzorgba, majd a következő adat 1 0-e körűiről való, mely szerint Batáviában a Délkelet-Ázsiára oly jellemző állatpiacon vett újabb példányokat. Útban visszafelé Szingapúrba még megállt egy-két napra Szumátra szigetén, majd utolsó jelentését szeptember 29-én indította Szingapúrból. A délkelet-ázsiai gyűjtések végső egyenlege szerint a hazaérkezett emlősök száma 185 db, a rovaroké 53 748. Több mint száz év távlatából mérlegre téve Xántus János zoológidtevékenységét, és számot vetve a Magyar Természettudományi Múzeumban őrzött hagyatékával, minden elfogultság nélkül kijelenthetjük, korának kiemelkedóljejjgokujaió^_tud ós_Q_vo It , aki fáradtságot nem ismerve munkálkodott azon, hogy hazájának páratlanul gazdag zoológiai gyűjteményt juttasson. Sajnos, nem tudtunk mindent megőrizni ebből a kincsesbányából. A múlt század legvégén már néhány példányt - akkori szóhasználattal élve -"kimustráltak, mások a megoldatlan raktározási körülmények miatt sérültek meg jóvátehetetlen módon. Az 1 956-os forradalom alatti belövésekkor keletkezett tűzvészben odaveszett számos rovar; az összes általa gyűjtött hal, kétéltű, hüllő és madár, valamint elégett a jávai orrszarvú csontváza. A megmaradt anyag legjobban rendszerezett, nyilvántartott része a bogarak és emlősök. A hétezer bogárpéldány legalább 1600 fajt reprezentál, s már csak azért sem lehet pontos számot mondani, mert az anyag egy része még mindig feldolgozatlan, és a legutóbbi években is írtak le belőle tudományra új fajokat. Az emlősök között olyan ritkaságok találhatók, mint a Myotis rosseti denevérfaj, melynek a világon ismert 10 példányából négyet Xántus János gyűjtött, vagy a jávai orrszarvú, melyből napjainkra biztosan nem él több, mint 50 egyed. A második saigoni gyűjtésből származó állatok körül pedig kisebb nemzetközi bonyodalom támadt. Egy vietnami professzor a "Saigon" lelőhelycédulákkal ellátott emlősök alapján egy francia szaklapban új alfajt és a vietnami faunára új fajokat kívánt leközölni. Újra átnézve az erre az anyagra vonatkozó egykori feljegyzéseket, sajnos meg kellett állapítsuk, hogy - mivel az első dél-vietnami gyűjtésből semmi nem érkezett meg, a második alkalommal pedig csak igen rövid idő állt Xántus rendelkezésére - ezek az állatok a batáviai vásárlásokhoz hasonlóan, nagy valószínűséggel a saigoni állatpiacról valók, s így eredetük, több mint kétséges. Erről tájékoztattuk mind a francia, mind pedig a vietnami kutatókat, s így szegényebbek lettünk egy Xántus gyűjtésből származó újabb tudományos érdekességgel. Régisége, tudománytörténeti és tudományos értéke miatt, a Xántus-féle anyagot 1995. április 24-én javasoltuk felvenni a kiemelkedő múzeumi értékek védelmével foglalkozó "Hágai Egyezmény" listájára. Remélhető, hogy újabb sorscsapások nem várnak már ezen közös kincsünkre, s azt meg tudjuk őrizni az emlékező utókor számára. ARRABONA 35/1-2.
