Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Topál György–Csorba Gábor: Xántus János zoológiai munkássága

júniusában ismét visszautazott, s mint az Egyesült Államok konzui|a elfoglalta állomáshelyét a mexikói Csolimában. Küldeményei továbbra is rendszeresen érkeztek a múzeumba, elsősorban saját gyűjtéseiből, de a Smithsonian más anyagaiból is. 1864 júliusában tért végleg haza, de a leltárkönyvek tanúsága szerint, kisebb tételek egészen 1 880-ig érkeztek Amerikából. Az általa küldött amerikai anyagról összesítésként ezt írta Frivaldszky János, a Nemzeti Múzeum őre: "Páratlan tevékenysége által 72 emlős, 1276 madár, 294 madártojás, 105 madárfészek, 116 hüllő, 3783 csiga s kagyló, 24 sugárállat, 28 habarc, 1608 példány rovar és számos becses könyv jutott nemzeti intézetünknek. (...) Xántus János küldeménye nemzeti intézetünkre nézve kétszeres nyereménynek tekinthető: mert nemcsak hogy sok fajjal gazdagító gyűjteményeinket, de egyszersmind azoknak rendszerbeli rokonságát s e szerinti összeállítását tetemesen elősegíté." Ezek között az állatok között olyan különlegességeket is találhattunk, mint a Vireo cossini madárfaj, melyet Xántus János fedezett fel és írt le először, s olyan hatalmas állatok is érkeztek, mint az amerikai bölény, grizzlimedve, vagy puma. Külön érdekessége ennek az anyagnak, hogy sok más gyűjtővel szemben, akik jószerivel csak a nagytestű, vadászható állatokra figyelmeztek, Xántus János nagy gondot fordított az igen sok fajjal képviselt kisemlősök begyűjtésére is. Igy segítségével jutott hozzá a múzeum számos mókus és ürgefajhoz, nyúlfélékhez és többféle kisragadozóhoz. Észak-amerikai munkásságát legjellemzőbben talán egyik amerikai életrajzírója, Madden szavaival jellemezhetjük legjobban: "A teljes ismeretlenségből emelkedett a tartós hírnévig, s Amerika természettudományosságát örök hálára kötelezte." Hazatérte után megszervezte a budapesti Allatkertet, s annak első igazgatója is lett. Összesen mintegy négy és fél év itthoni tartózkodás után ismét nagyszabású expedícióra utazott, ezúttal már mint országának hivatalos képviselője. Eötvös József kultuszminiszter az elsősorban a kereskedelmi kapcsolatok építésével megbízott Osztrák-Magyar KeletÁzsiai Expedíció tagjául jelöli ki. Feladata a természetrajzi és néprajzi tárgyak gyűjtése, majd hazajuttatása Magyarországra, amiről 1868. december 15-én külön szerződést is kötöttek vele. 1 868 szilveszterén indult Bécsből, majd Triesztben hajóra szállva Aden érintésével 1869. január végén érkezett meg Ceylon szigetére. Ott február közepéig szinte a sziget egész nyugati felét bebarangolta, s megszervezte, hogy egy természetbarát ültetvényes területén, nyolcszáz tamil munkás egy napig csak neki gyűjtsön. Mint írta, "déli 12 óra körül már minden készülékem zsúfolásig tömve volt állatokkal, elfogyott minden borszeszem is, s ekkor Tytier úr pincéjét adta rendelkezésemre, honnét nem csak befőttes és borosüvegek, de jelentékeny mennyiségű rum, brandy és arrak is került elő, úgy hogy nyugodtan nézhettem a tömegesen beérkező állatok elhelyezése elé".

5 Mint útja további szakaszáról tudósítva megjegyezte, "életemben egyik legkellemesebb tengeri utazásom volt, amikor 1 869-iki februárban Indiából elindulva, a Nicobári szigetek, Szumátra és a maláji félsziget partjai mellett elhaladva a szingaporei vizekbe érkeztem".

6 Penang szigetén és a Maláj-félszigeten rövid időre megállt, de mindenütt megragadta az alkalmat, hogy újabb példányokkal gazdagítsa gyűjteményét. Szingapúr szigetéről írta: "Én nagyobb élvezetet részemről nem ismerek, mint a tropikus ég árnyas lombjai alatt puskával, hálóval és rajzszerekkel működni s örökös izgatottság között várni az új és új, minden lépten elénk táruló meglepetésekre." ARRABONA 35/1-2.