Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Muezológia - Könyvismertetés - Gabrieli Gabriella: T. Szőnyi Eszter: Arrabona topográfiája. Győr, 1992

KÖNYVISMERTETÉS T. Szőnyi Eszter: Arrabona topográfiája. Győr, 1992. A Győr-Moson-Sopron megyei múzeumok szervezete 1 992-ben új, tanulmányokat közlő kiadványsorozatot indított. Ennek első darabja Szőnyi Eszter munkája, ami egyben 1982-ben elfogadott doktori disszertációja is. A szerző több mint két évtizede római koros régésze a győri múzeumnak, így a város és környéke római emlékeinek jelenlegi legavatottabb ismerője. Szakember és érdeklődő egyaránt támaszkodhat munkájában közreadott ismereteire. A kutatástörténeti bevezető időrendi áttekintést ad Arrabona kutatóinak működéséről, ezzel együtt bepillantást nyújt a győri múzeum történetébe, hiszen a kettő aligha választható el egymástól. Ugyanilyen szoros a kapcsolat a bencés gyűjtemény és a városi múzeum működése között, nem véletlen, hogy a kutatók sorában jeles bencés tanárok nevét olvashatjuk. A szakemberek irányította munka az 1 950-es évektől mondható folyamatosnak. Részletes ismertetést az 1970-1980 közötti időszakról kapunk, amikor a szerző maga vezette a feltárásokat. A topográfiai ismertetés a Káptalan dombon épült katonai táborokkal foglalkozik elsőként. Az egyes feltárások összefoglaló, tömör, lényegretörő, rövid leírása támasztja alá a megfigyelésekből levont következtetéseket, illetve feltételezéseket. A beépített területen végzett mozaikszerű kutatások alapos értékelése, az egyes jelenségek különböző helyeken való előfordulásának összekapcsolása, a megfontolt következtetések, igazolódott és később megdőlt munkahipotézisek összességéből rajzolódik ki a táborépítések története. Végigkövethetjük az I. század közepe előtt épült palánktábor, a II. század elején létesített kőtábor, majd az ezeknél kisebb méretű, a IV. század elején épített későrómai erőd jelenleg ismert, régészetileg bizonyítható változásait, építési periódusait. Eligazítást kapunk az egyes táborok feltételezhető méreteiről, belső elrendezéséről, az épületek, utak, kapuk helyéről, a későrómai erőd esetében a védművekről is. Az értekezés a továbbiakban röviden a katonai tábortól délre, a Rába-parton talált ll-lll.századi, katonai fürdőnek tartható épülettel foglalkozik, majd a polgári település, a vicus régészeti hagyatékát tárgyalja. A vicusra vonatkozóan Gabler Dénes kutatásaira támaszkodik, aki 1 968-1 969-ben végzett feltárást a Széchenyi téren. A szerző behatárolja a vicus területét az egyéb, szórványos megfigyelések alapján, a leletanyagra támaszkodva a polgári település életét a IV. század közepéig vezeti végig. Magányosan álló épületekről is szól, amik már nem tartoztak a vicushoz, ezek funkcióját is meghatározza a lehetőségekhez képest. Mindenféle településhez természetszerűleg szorosan hozzátartoznak a temetők. A disszertáció további része ezekkel foglalkozik. Az olvasó bepillantást nyer abba a szinte nyomozóinak mondható munkába, amit a múlt századi szakszerűtlen feltárásokból, jobban mondva egyszerű múzeumba vitelből származó leletanyag tesz szükségessé. Temetőtérkép nélkül, a temetkezési szokások megfigyelése nélkül összegyűjtött anyag számos, utólag megválaszolhatatlan kérdést vet fel. Maguk a tárgyak azonban és az esetlegesnek mondható feljegyzések nagy vonalakban eligazítják a kutatót. Ilyen, rengeteg munkával járó nyomozás eredménye Arrabona két korarómai temetőjének ismertetése. A részben már szakszerűen feltárt későrómai temetők bemutatásán kívül a szerző a szórványos temetkezéseket is közli. A temetők, illetve temetkezések eligazítást ARRABONA 35/1-2.