Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Közlemények - Horváth József: A Barsi-bibliográfiát lapozgatva
Komolyabb vizsgálódást igényel annak áttekintése: hol láttak napvilágot a nem önállóan megjelent írások? Az általunk összeszámolt 201 tételből 1 1 jelent meg tanulmánykötet részeként: a többi -azaz 1 90 írás- időszaki kiadványokban. Ez utóbbiak közül a legtöbb - szám szerint 78 - a Kisalföld számára íródott, melyben 1959-től jelentek meg - viszonylag folyamatosan - a Tanár Úr írásai. Ezt követi a Honismeret 15, a Hogyan? Tovább! 11, a Szabad Föld 9, a Szülőföldünk, Borsod-Abaúj-Zemplén 8, majd a Matyóföld 6 ott megjelent közleménnyel. Míg a további 63 munkán nem kevesebb, mint 34 időszaki kiadvány "osztozik": ezek között a győri és a miskolci múzeum évkönyve ugyanúgy megtalálható, mint a rangos szakfolyóiratnak mondható Néprajzi Látóhatár, vagy éppen olyan falusi újságok, mint a Hegyalja vagy a Halászi Újság. E kiadványok megjelenési helyeit számba véve meg kell állapítanunk, hogy közöttük a borsodi, valamint a kisalföldi székhelyűek vannak többségben: az előbbiek közül a Borsodi Szemle, a Borsodi Könyvtári Krónika, a Borsodi Történelmi Évkönyv, a Borsodi Művelődés, a Hermann Ottó Múzeum Közleményei, a Sályi Hírmondó, a Széphalom és a Sárospataki Református Lapok, míg az utóbbiak sorában az Embernevelés, a Műhely, a Kisalföldi Kalendárium, és a Rábaközi Hírlap nevével találkoztunk a már említetteken kívül. A felsorolt címeket olvasva talán többekben is felmerül a kérdés: milyen rangot jelentenek a szerzőnek az itt napvilágot látott publikációk? Ezen elgondolkodva jutott eszembe egyik egyetemi előadásunk, ahol kiváló professzorunk arról beszélt: magára valamit is adó kutató az eredményeit akadémiai kiadványokban közli, mivel azok adnak igazi rangot az embernek! Majd továbbmenve szóba került nem sokkal korábban tett egyik szenzációs felfedezése, melynek kapcsán megkérdeztük: miután sikerült bebizonyítania, hogy az első örmény ábécét Misztótfalusi Kis Miklós metszette, miért a Népszabadság hasábjain tette ezt közhírré? Azért - volt a válasz - mert így másnap az egész ország olvashatta! Ha a Magyar Könyvszemlének adom, beletelik egy év is, mire napvilágot lát! Biztos vagyok abban, hogy dr. Barsi Ernő sem véletlenül adta írásait oda, ahol azok végül is megjelentek: nyilván felmérte, hogy melyik kiadványban kik olvashatják azokat és azt is, hogy mikor! És még valami: meggyőződésem, hogy nemcsak a kiadvány adhat rangot a szerzőnek, hanem a rangos szerző is a kiadványnak, azzal, hogy írását odaadja közlésre! Nagy valószínűséggel mondhatom: így gondolja ezt a szerkesztők többsége is, ha Barsi Tanár Úrtól közölnivalót kap! Röviden szólnunk kell a publikációk tematikai megoszlásának főbb arányairól is! Azzal kell kezdenünk: az írások kb. fele köthető konkrétabb földrajzi helyszínhez, míg a többi elméleti jellegű vagy országos jelentőségű. Az előbbieken belül két nagyobb és több kisebb csoport különíthető el: a két nagyobb egyike a szülőföldhöz, másika a "választott otthonhoz" kapcsolódik. A szülőföld múltját és értékeit feltáró tucatnyi általánosabb jellegű dolgozat mellett nem kevesebb, mint 29 olyant találtunk, melynek témáját kifejezetten a szülőfalu, a bükkaljai Sály adja! Ezek sorát időrendben átnézve megállapíthatjuk: a helyi népdalkincs összegyűjtésével és feltárásával indul dr. Barsi Ernő otthoni kutatómunkája, mely két irányban teljesedik ki: egyrészt a néprajz szélesebb területei felé, melynek során a falu hagyományos gazdálkodása, lakóinak táplálkozása és más témák is kutatása tárgyává lesznek; másrészt a település múltja érdekli egyre mélyebben, különös tekintettel a faluval kapcsolatba került "híres emberek" Gárdonyi Géza, Eötvös József - itteni ténykedésének feltárására. Mindezt azért tartjuk érdekesnek, mert a Tanár Úr másutt nem "merészkedett" e témák ilyen mélységeibe: a szülőfalu szeretete hozta ki belőle az energiát e területek kutatásához. Egyik - helyben megjelent - cikkének ezt a címet adta: "Amire a sályiak ARRABONA 35/1-2.
