Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Közlemények - Bojtor István: Az igehirdető
Tény, hogy bibliaismeret, gyülekezetismeret és Szentlélek nélkül nincs aktuális, dinamikus igehirdetés. Barsi Ernő az aktuális, érdekes, érthető igehirdetők közé tartozik. Miért? - Mert az Elő Vízből, Krisztusból merített. De jól ismerte hallgatóinak lelki, anyagi, szociális helyzetét, gondolkozását is. Elete folyamán több mint 4000 tudományos előadást tartott. Kiváló pedagógus volt az iskolában. Vállalta az előadói körutakat. És ebben a "feszes ritmusban" is bibliaolvasó maradt. Ez volt és maradt sikerének a titka. Hogyan kapott textust? - A naponkénti bibliaolvasás során több ige is megragadja figyelmét, ezeket gondolataiban, szívében forgatta, érlelte, rendszerezte és amikor igehirdetésre kérték, már biztos üzenettel lépett a szószékre. Történt úgyis, hogy esküvő, temetés, jeles gyülekezeti alkalom napján, odaillő bibliai verset magyarázott. Igehirdetésre készülve mindig figyelembe vette a gyülekezet összetételét. Ismeretterjesztő, tudományos előadásain is beilleszkedik hallgatóinak gondolat- és lelkivilágába, méginkább az igehirdetéseiben! Néprajzi tudománya által is mélyebben pillanthatott az emberek belső érzelmeibe és elképzeléseibe. A Szentlélek Úristen a beszéd pillanataiban is megadhatja a mondanivalót. Barsi Ernő tudatosan készült az igehirdetésre. Benne élt a Biblia világában. Tanulmányozta azt a korszakot. Igehirdetése elején felvillantja a kortörténetet /hermeneutika/, a szereplőket, hogy pl. a filiszteusok Kréta szigetéről hajóztak át Palesztinába. Tárgyszerűen foglalkozik a textus keletkezésével, hogy illic et tunc, ott és akkor kiknek és mit jelentett az ige? Azután vizsgálja a bibliai összefüggéseket /kontextus/ végül az alkalmazással /applikáció/ zárja beszédét. Mit tegyünk hie et nunc, itt és most? Arra biztat, hogy fogadjuk el életünkben Istenünk akaratát. Az igehirdetőnek tilos felelőtlenül beszélni! "Tusakodnunk kell azért, hogy az Igéből ne a mi gondolatainkat igyekezzünk kihallani, hanem Isten üzenetét." Igehirdetéseit előre szószerint leírja, vagy legalább vázlatot készít. Kézzel és géppel leírt prédikációit vastag füzetbe gyűjtötte össze. Több mint 200 prédikációja nyomtatásra készen. A prédikációit sohasem úgy mondja el, ahogy leírta, mert a homiletika egyik aranyszabálya, hogy az igehirdetést írjuk le, de a szószerinti felolvasása nem igehirdetés! Barsi Ernő tudja, hogy egészen más a formába öntött szöveg és a pillanatnyi szituációban, hangulatban megszólaló, élő beszéd, amit még a hallgatók reagálása is befolyásol! Világos, érthető stílusban beszél. Pontosan, logikusan fogalmaz úgy, hogy a falusi szántó-vető ember a mezei pásztor, az ipari munkás, a jól képzett intellektuel, vagy az ott ülő gyermek is megértse, elfogadja. Örömmel vállalt gyermekistentiszteleteket, Kiskunhalason is. Amikor az óvodásoknak beszélt, körbe ültek a földön, úgy hallgatták szájtátva az evangéliumot. Ismeri hallgatóságát és arra bátorít, hogy csüggedéseink közepette nézzünk Istenre, Aki fölemel a mélységből és az Úrnak való engedelmességünket siker koronázza, bizonyosan! Az igehirdető Igehirdetésének tartalmát, formáját, stílusát, applikációját néhány jellegzetes prédikációjával illusztrálom: "Adventi várakozás" Róma 8:14-23. Győr, 1947. XI. 30. Bevezetőjében a homiléta vagy az igét viszi el a gyülekezethez, vagy a gyülekezetet az igéhez, vagyis a gyülekezet szituációjából közeledünk a textushoz, vagy pedig az alapige kortörténetéből, tartalmából, üzenetéből indulunk el a hallgatókhoz. Barsi Ernő mindkét methódust használja. ARRABONA 35/1-2.
