Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Ernő Barsi wurde 75 Jahre alt - Timaffy László: Barsi Ernő és a Szigetköz

írásaiból: Néprajz az énekórán. =Embemevelés IV. 1973. 194-212., Népi hagyományok az óvodában. =Hogyan Tovább? sorozat, 1994.1995./ Gyermekfolklór kutatásai kapcsán több emberrel is megismerkedett, így például Kaszás Ferencnével, akit Barsi Ernőnek egy gyermekjátékokról írott közleménye indított arra, hogy eljöjjön hozzá és átadja neki megőrzött kincsét. Igy került kapcsolatba egy kiváló egyéniségkutató és egy gazdag folklór tudással rendelkező asszony, s született meg egy repertoár gyűjtemény. /Abdái néphagyományok Kaszás Ferencné Somogyi Teréz emlékezetében. Abda, 1*995./. Barsi Ernő munkálkodása nyomán nemcsak adatközlőkkel, de gyűjtőkkel is gazdagodott a néprajztudomány. Jól szemlélteti ezt a nemrég megjelent Daloló Szigetköz második kiadása /Győrzámoly, 1995./ és a Népi hagyományaink iskolai és amatőr színpadon /Győr, 1995./ című könyv. Barsi Ernő Tanár Úr ma is gyűjt, s tanít népi gyermekjátékokat, gyermekköltészetet a győri főiskolán, hiszen azt vallja: "a tanítók munkája a legfontosabb a mai magyar népünk megmaradása szempontjából". S véleményem szerint talán még ennél is fontosabb a "tanítók tanítójának" munkája, irányítása. Dr. Barsi Ernő, Ernő Bácsi a "tanítók tanítójának" legkiválóbbika, mert nemcsak megismerteti tanítványait nemzeti értékeinkkel, s annak egy nagyon fontos részével, a gyermekfolklórral, hanem meg is szeretteti azt. Ernő Bácsit a népzenekutató, néprajztudós megnevezés mellett méltán hívhatjuk gyermekfolklór-kutatónak is. Kívánjuk hát neki, hogy még nagyon sokáig végezhesse hivatását, és még nagyon sok tanítvánnyal szerettesse meg a néprajzot a gyermekvilágon, a gyermekfolklóron keresztül. Lanczendorfer Zsuzsanna Borsi Ernő és a Szigetköz A kelet-magyarországi dimbes-dombos borsodi táj adta Barsi Ernőt nekünk. A mi vizektől koszorúzott szigetközi, rábaközi tájékunk nemcsak befogadta, hanem elbűvölte a fiatal, minden természeti és emberi szépségre nyitott művész-tanár szívét. Igy lett Barsi Ernő szigetközivé is. Boldog vagyok, hogy meggyökeresedésében én is közreműködhettem párhuzamosan futó életutunk során. Már fiatalon, pályakezdésünk idején hozott össze bennünket a sors. Sárospatakon, majd Pannonhalmán ringattuk az akkor kibontakozó honismereti mozgalom bölcsőjét. Az ország minden részéből egybegyűlt lelkes fiatalok itt tűztük ki célul a magyar népi hagyományok, értékes szellemi kincseink gyűjtését, megőrzését, a magyar műveltségű társadalom szolgálatát. A rokon lelkek rezonanciájával itt fogtunk először kezet, s ez életre szóló barátsággá fejlődött. Milyen nagy öröm, meglepetés volt számomra, hogy ez a lelkes, tehetséges hegedűtanár Győrbe került. Együttműködésünk első maradandó emlékű eseménye a magyaróvári Széchenyi Népfőiskolán ért gyümölccsé. Barsi Ernő és élete párja, Ida asszony egészen új színt hoztak népművelésünkbe, falusi hangversenyeken mutatták meg népünknek népdalaink szépségét' a zene lelket nemesítő varázsát. Igy hívtuk meg .őket a népfőiskolára is, ahol bemutatóikkal kapcsolódtak szorosan a népfőiskola nevelő munkájába. Élményt jelentő hatásuk máig kísérte ARRABONA 35/1-2.