Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Ernő Barsi wurde 75 Jahre alt - Lanczendorfer Zsuzsanna: A gyermekfolklórt kutató Barsi Ernő
és játékok érzelemgazdaggá, feszültségoldóvá teszik az oktató és gyermek kapcsolatát, s emellett fegyelemre, kreativitásra ösztönöznek, s nem utolsó sorban szórakoztatnak. Ezt a nagyon fontos tételt ismerte fel dr. Barsi Ernő, amikor tanítványainak e témában adott gyűjtési feladatot. A győri Tanítóképző Főiskolán számtalan gyermekfolklórral foglalkozó szakdolgozat született irányítása mellett. A diákok ezáltal megismerték, megszerették a gyermekjátékokat, s ezek által a néprajzot. S mily nagy öröm volt számukra, amikor saját gyűjtéseiket adhatták tovább a tanulóknak, vagy akár saját gyermekeiknek. Ernő bácsi arra is figyelmet fordított, hogy a kutatási hely mindig a gyűjtő lakóhelye, vagy annak környéke legyen, s ezzel jobban megismerhette az ifjú kutató szülőföldjét, gyökereit és az ott élő embereket. Barsi Ernő Tanár Úr azonban nemcsak erre a kutatási területre irányította növendékei érdeklődését, hanem jómaga is példát mutatott a kutatásban, gyűjtésben. Irányultságát már gyermekkori emlékei is meghatározták. Szülőfalujában, Sályban nagyon gazdag gyermekfolklór hagyomány élt, melynek ő is aktív részese volt. Emellett arra is rájött, hogy szűkebb hazánk, a Kisalföld fehér foltnak számít ebben a témában. A Magyar Népzene Tára a régi Győr megyéből egy gyermekjátékot közöl a jegyzeteiben, azt is romlott formában, Sopron megyéből tizennégyet. Pedig a népzenegyűjtésnek gazdag hagyományai voltak ezen a tájon. Nem kisebb embernek, mint Bartók Bélának is ide vezetett első népdalgyűjtő útja. Ám ő elsősorban alkalomhoz nem kötött dallamok iránt érdeklődött, s ezekből csak az akkor közismert új stílusú népdalokat énekelték neki. Ezeket azonban nem találta sem ősinek, sem sajátosnak. Többszöri gyűjtésből derülhetett volna ki, hogy a Kisalföld elsősorban az alkalomhoz kötött dalokból, gyermekjátékokból, szokásdalokból őriz sajátos és páratlanul értékes kincset. Hasonlóan járt Barsi Ernő is. Amikor azonban a gyermekjátékdalok és szokásdalok értékes dalkincsére rátalált, akkor kezdett ezen a tájon is alaposabb gyűjtőmunkát. Gyűjtött a Rábaközben /Daloló Rábaköz. Győr, 1970. Rábapatona hagyományaiból. Győr,1973./, a Szigetközben /Daloló Szigetköz. Győr, 1971., Győrzámoly 1995./, Győr környékén/Győr környéki gyermekjátékok. = Arrabona, 1967.9.251-290./, a Balatonfelvidéken /"Végigmentem badacsonyi főutcán...", Tapolca, 1 989./, a Sokoróalján/ "Megérett, megérett Ecs hegyén a szőlő.. "Győr-Pannonhalma, 1985./, Burgenlandban /Daloló Őrvidék Ml. Felsőőr,! 987./ és Sályban /Sályi gyermekjátékok. I-II.= Borsodi Művelődés,! 983. 1. sz. 39-4372. sz. 21-50./ Hozott gyermekjátékokat Erdélyből /Mezőség, Háromszék, Gyimes/, Szlavóniából, Kárpátaljáról, Szlovákiából, sőt a bulgáriai törököktől is. Kutatásainak egyik érdeme, amint láthatjuk, a táji gyűjtemények gazdagítása, illetve a kevésbé ismert vidékek /őrvidék, Győr környéke/ dalanyagának közzététele, megmentése. Gyűjtéseinek táji sokszínűsége, valamint korrekt, pontos, dallammal való lejegyzése miatt, több gyermekjátékokkal foglalkozó könyvben is szerepel gyűjtése és neve. Pl.: Borsai Ilona - Kovács Ágnes: Cinege, cinege kismadár. Bp. 1983., ennek a kötetnek folytatásaiban a Bújj, bújj zöld ág; Kivirágzott a diófa; Kiss József: Egyedem-begyedem tijom-tájom. Miskolc, 1990., Forrai Katalin: Ének az óvodában. Bp. 1974. A magyar népi játékok legfrissebb összefoglalásából sem maradhatott ki gyűjtése./Lázár Katalin: Játéktípusok. A játékok rendje. = Magyar Néprajz VI.Bp., 1990. 544-Ó47./. írásainak /lásd! Barsi Ernő bibliográfia. =Győri Tanulmányok. 16.1451 54./ nagy részében - 48 tanulmányban - közöl gyermekfolklór anyagot, vagy értekezik ezzel kapcsolatos témákról. ARRABONA 35/1-2.
