Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Arcképek - B. Virághalmy Lea: Virághalmi Ferenc (1826–1875)

gyengécske cselekményével, hanem a mögötte rejlő mondanivalóval. "Magyarhonnak oly királyra van szüksége, ki... az isteni tiszta tan nyomdokaiban ólálkodó ocsmány babonát felvilágosult lelke hatalmával tiporja össze s nem hagyja gyökeret verni népe szívében, melyet nagynak, szabadnak óhajtott látni s nem a szellemi rabszolgaság bilincsei alatt nyögőnek!... E sötétség madarai... - a farizeusok édes testvérei - ..., kiknek a népek vaksága éltető elemök..., mint az undok varangynak a börtönök penészes sötété; a felvilágosultság pedig a szúró napsugár, melyet az éjhez szokott szem kiállani nem képes." "Szégyenlem a rút hálátlanságot a király ellenében s undorral tekintek amaz emberekre vissza, kik önérdekük vagy hiúságuk áldozatául vetik a nép ezreinek életét s vagyonát a haza felszabadításának örve alatt." "Imádom hazámat ama - atyámtól öröklött - hagyományos imádattal; de e magasztos ihletettségemet tévútra vezették azok, kik nem ismernek Istent, nem erényt... Ifjú éveimhez mérten, elég hosszú tapasztalás tanított meg, miként... a polgár háború csak a gyeplő szaggatta szenvedélyek s ritkán a józan szükség szülötte; miként annak legszájasabb szítói a körülmények változtával, mint engedetlenségükért megkorbácsolandó ebek hason csúsznak az új hatalom lábaihoz, hűséget esküdve azért, hogy nyomorú ajkuknak legyen mit megszegni a legelső fordulatnál... Ha te a magasból le felé tekintve, uram király, felismernéd a lábaid alatti örvényben lappangó szörnyeket, úgy én, ki közöttük éltem s fajuknak egyike voltam, szinte ismerem őket, s nem követtem el árulást, midőn utálatos táborukat elhagyóm." A regény veszélyeire már a megjelenését követő héten Jagicza Lajos bencés tanár Faddi Lajos álnéven figyelmeztetett az Idők Tanújában. "Virághalmi úrnak jelen regénye... nem egyéb, mint egy csodaszülött, mely csakis azért jött a napfényre, hogy sok számtalanokat lelkileg meggyilkoljon; hogy műveltebb hölgyeinkben, kiknek főmulatságuk a regény olvasás, a vallásosságot, mely különben is igen gyönge lábon áll náluk, a kat. egyház isteni intézményeinek és szolgáinak kigúnyolása és pellengérre állítása által, végképp elölje."

36 A regény megjelenése korszakhatár volt Virághalmi életében. Rövidesen Pestre költözött, hol "sok víg czimborám volt amaz időben... Gyakorta csengtek szerény tanyámon a búbánat lélek harangjai, a rubincsillámú budaival telt poharak; gyakorta temettük el egy-egy ábrándosabb költő barátunk világfájdalmat holmi szelídebb mámor sírjába, vidám dalok s kaczagtató adomák között." A "mérges kis öregúr", Gyulai Pál által az irodalomból kiszorított, harcos ellenzéki "fiatalabb írók egész körének volt központja vendégszerető házánál Virághalmi. Meghívásra nem volt szükség. Úgy is ment mindenki. Neki, az öregebbnek, mindig ifjú és vidám kedélye villanyozta fel a többit, s nem maradtak el soha... A mindennapos... vendégeket jó boránál is erősebben vonzotta kedves egyénisége." A társaság igazi törzshelye azonban a Kammon volt, a régi Landerer nyomda helyén megnyílt, Jókai Mórt bálványozó irodalmi kávéház, melynek kedvelt figurái közé tartozott Munkácsy Mihály is. "Miskának az volt a kötelessége, hogy végig hallgassa a mi verseinket, melyekkel halhatatlanságot keresve öltük. Miska nem egyszer szédelgett a rettenetes bombasztoktól." "Kovártélyra került a csintalan huszár, Fáradt is volna tán, de meg éhes is már; Lóczára pihenne, de a lócza kemény, Aztán éhségét is rösteli a legény. ARRABONA 35/1-2.