Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Arcképek - B. Virághalmy Lea: Virághalmi Ferenc (1826–1875)

dolkodtam a felett, vájjon hogy lehetne e kis szomszédnővel tudatni, hogy mi tulajdonképpen nem vagyunk közönséges cserepárok... A nyílvesszőre csavarám a levelet s átlőttem azt az átelleni ablakba. A vessző egy óriási Cactus tüskéi között akadt meg... Mintegy két órával később... a nyílvessző eltűnt a Cactus derekáról, s az okozott seb helyére alig észrevehető, finom háromszínű szalag volt kötve." 1851 őszén századparancsnokuk tudatta Blumentrittel és volt honvédtársaival, hogy "ha honiétök szüleik, vagy rokonaik részéről kívántaték, szabadságra bocsájtatnak s legfeljebb háború esetére vonatnak be" . Blumentritt - azaz a piarista rendi káptalan ígérete értelmében változatlanul Ferdinánd testvér - hazatértekor rögtön jelentkezett rendfőnökénél, Tamásy Józsefnél, ki elutasította, mivel Scitovszky János hercegprímás javaslatára (mellyel Sussich György győri kanonok a rend eltörlésére vonatkozó ajánlatát akadályozta meg) Bach 1850. január 21-én kelt határozatában megtiltotta új piarista novíciusok felvételét a honvédnek állt fogadalmas kispapok visszafogadásával egyetemben. Édesanyjához Ferdinánd az állandó rendőrségi zaklatás miatt nem mehetett, öccse, Károly pedig még 1 849-ben Bajorországba menekült. Új életet kellett Blumentrittnek kezdenie. Egy eldugott kis bakonyi faluban, a szintén Itáliába cserepárként besorozott fiatal Szabadhegy Sándor nagybátyjánál, Szabadhegyi Antalnál talált otthonra. A család barátjaként tizenkét éven keresztül élt az igen szegény kis jobbágyfaluban, Nagydémen, hol vendéglátójának nagyobb, néhány száz holdas birtoka volt, valamint szép kúriája. A volt gimnáziumi tanár Blumentritt rokonszenvét rögtön megnyerte a két kis Szabadhegy unokatestvér, László és Kálmán, kiknek nevelését rövidesen a család őrá bízta. Blumentritt növendékei előtt többször is kifejtette: "ha a művészetet és a sportot körünkből száműznők, mik lennénk egyebek, mint üzletünk evezőpadjához lánczolt gályarabok" . Igy gyakran barangoltak együtt, a környező helységeket, erdőket, madarakat, virágokat szemlélve. Kedvenc útvonaluk a szomszédos Hathalom pusztán vezetett keresztül, melynek régi birtokosa, az addigra már kihalt család, a "Hathalmi" ihlette meg Blumentrittet a végleges, de önkényes névmagyarosításra, a Virághalmira. Első megjelent írásait a Vasárnapi Újság már ezen a néven közölte, s az Üstökös szerkesztőségébe beküldött kedves karcolataira felfigyelt Jókai Mór is ezen a néven mutatta be régi ismerősét a magyar lapoknak. Az 1 857-ben megindult Győri Közlöny, melynek munkatársai Thaly Kálmán, Xántus János, Kovács Pál, Rómer Flóris, Ráth Károly, Csávolszky Lajos és még sok ismert győri és fővárosi értelmiségi volt - rögtön lelkes hívőre talált Virághalmiban. A lapban nemcsak szépirodalmi, hanem ismeretterjesztő természettudományos cikkei is megjelentek. Több, mint valószínű, hogy Virághalmi tudósított először a magyarországi sajtóban az újonnan felfedezett ércről, a "timanyról" - azaz az alumíniumról. "A legbámulandóbb e tárgyakon a szerfeletti könnyűség. Csodásan lépetik meg az ember, midőn valamelyiket felemelve a várt érczsúly helyett csaknem papírkönnyűnek találja azt. Az alumínium fajsúlya négyszer kisebb az ezüsténél... Vegytani vizsgálatánál az éreznek mindenek előtt annak a közönséges hévmérsékletű légbeni változatlansága tűnik fel; az alumínium igen nehezen élenyül, azaz rozsdásodik."

23 De nemcsak kisebb tanulmányokra, hanem regényre is vállalkozott a Bakony csöndjében Virághalmi. Az 1 859-es év ebből a szempontból igen gazdag volt; két regénye is megjelent nyomtatásban. Az első "A fegyverkovács", mely "nyomatott Győrött, Sauervein Géza bötűivel 8 r. 193 1. Ára 1 ft új pénzben. Ezen regény hőse Aczél János, böcsületes kovácsmester... nemes családból származott ugyan, de mint kovács, lovaskatonának csapván föl, Endrefi Andor dandámok által hadnagyi rangra emeltetett. Ezen két férfiú s ivadékaik sorstörténete képezi a regény meséjét. Compositiója s ARRABONA 35/1-2.