Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Muezológia - Múzeumi élet - Hermann Róbert: Gyapay Pál téri középbirtokos 1848-49-es naplója

nelységek őrizetére; mely alkalommal tőlem is Viktor fiam három általam jól felfegyverzett cselédemmel ment el, kocsisom levén az 5-ik. Azonban az este feladván magát Győr, a felkelt nép R/ába/patonának visszakerülve, Csanakra - Ménfőre rendeltetett, ahová egy része még aznap későn és 4-kre verradóra el is vergődött; de ahonnand elbocsájtatván, minden baj nélkül - egyéb, hogy többnyire lerészegedtek - hazahajtattak. Ezalatt már hozzánk érkezett b/áró/ Jellacic s bán nevében, a nem teljesítés esetében halálbüntetéssel fenyegető parancsa Jankó Mihál sz/olga/bírónak, máshonnand több-kevesebb, tőlünk, beziektül 10 két-kétlovas kocsit az ellenség holmija alá rendelő, aminek következésében minek utána a gazdák rajtam jöttek hahotásan követelőzve, én két kocsiba fogadtam /sic!/, és pedig 4-k 8-br/is/ egyikkel Viktor fiamnak lévén kedve menni. Még ezek alig mentek el, azon gondolat ötlött szerencsétlenségemre eszembe, hogy hírvétel végett fiam paripáján egy cselédet küldenék utánok, miszerént az bármi késő éjszaka hazajövendvén, fiam áltól megírandva hírét hozná, hogy ugyancsak az ellenség merre lenne útját veendő, hogy magamat ahhoz alkalmaztatni tudhatnám. A cseléd, kit lovas postásul rendeltem, gyalog tért nagy ijedten haza már esti 6 2/4 órakor azon gyönyörűen örvendetes hírrel, hogy tőle a horvátok elvevék a paripát az abdai kőhídnál, és hogy Viktort s a kocsist - emberek ülvén kocsijaikra - az országúton föl Abda felé elhajtották légyen minden egyéb odarendelt kocsikkal együtt. Még ismét ezen - a magyarnak gyávaságát átkozva - töprenkedem, jön lélekszakadva egy hírhozó a falubúi, hogy a horvátok már Sövénházán volnának; /5-k 8-br/is/ de már ekkor - mi tagadás benne - engem is megszállott a félelem, s kezdtem nyakra-főre rejteni értékesebb holmimat; különös gonddal pedig fegyvereimet és fiamnak katonaruháját; úgy, de hová mindezt ily hirtelen? Megírom - ha netán éltem veszne? - tudandásul: vasládámat a malompince alatti belső, bugyellárisomat pedig a külső pincébe ástam el; más egyebet azonban csak a gabnába több helyen a granáriumba. Ennek késő esti megjegyzésével az álom reám nehezedvén, a kétes holnapi nap meggondolása sem lehetne képes ágyba dőléstül megtartóztatni. Ezalatt Viktor fiam, ki az ellenség táborában virradt fel, hol nemcsak bántalom nélkül volt; sőt, egy német főhadnaggyal megbarátkozván, kocsimon együtt hált, és élelemmel elláttatott - lóval, kocsival szerencsésen hazajött; nem azonban a kocsis, mert ez még csak 7-k 8-br/is/ jött haza lóháton, odahagyván az új vastengelős kocsimat. Ime, a cseléd. Nekem tehát a károm márigis /sic!/ megvan; de csak többtül óvjon meg az Isten! A hazánkon vakmerően keresztül barangoló gonosz ellensége a szerencsésen kivívott magyar szabadságnak, felülről s alulrúl is segítség érkezendésébe bízva, Mosonynál megállapodék; már parancsokat osztogató a királytul nyert új, ország gubernátori hivatalának erejénél fogva a közel megyékhez. Azonban másként lévén a sors könyvében megírva, a népfelkelés lelkesétvén az utána nyomuló, már alkalmas erőre növekedett, s Móga generális által vezérelt haditestet, valamint ennek megérkezte a felkelt népet, bízunk a magyarok Istenében, hogy kudarcot vall a hívtelen hazaáruló Jellacicnak cudar népe, az elámítva rajtunk ütött horvát népség. Megáll gondolatom, oh, szavakat sem találok bosszonkodásom kifejezésére; elvetem tehát tollamat kezembül - légyen elég /9-k 8-br/is/ kárhoztatnom mindazokat, kiknek gonoszsága vagy gyávasága okozá Jellacicnak ármádiájával együtt lett megszökését. 11 -k. A tóközi nép hazabocsájtatott; nem azonban még a nemzetőrök, kik a horvátok nyomozásába rendetlen, a salamonfánáli megtámodásnál még jóformán ARRABONA 35/1-2.