Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Muezológia - Múzeumi élet - Hermann Róbert: Gyapay Pál téri középbirtokos 1848-49-es naplója

ermann Róbert: Gyapay Pál téti középbirtokos 1848-49-es naplója 1 848-49 kutatója látszólag könnyű helyzetben van más korszakok kutatóihoz képest. A "nagy év" eseményeiről szinte áttekinthetetlen mennyiségű iratot őriznek a különböző országos, megyei és városi közgyűjtemények és levéltárak; a korszak jelentős és jelentéktelen szereplői közül többszázan írták meg emlékirataikat, s ezek tekintélyes része meg is jelent. A sok hivatalos jelentésből és önigazoló memoárból azonban egy kérdésre ritkán találunk választ: Mit éreztek az események szereplői vagy elszenvedői az eseményekkel egyidőben? A múltat megszépítő emlékezések vagy a tényleges nehézségeket sokszor kozmetikázó hivatalos jelentések éppen ezt az elemet, tudniillik a személyességet nélkülözik. Ennek érzékeltetésére elsősorban két forrástípus, a magánlevél és a napló alkalmas. Ezekből viszont jóval kevesebb maradt fenn vagy ismert, mint az előző kettőből. S ezen nincs is mit csodálkoznunk. A szabadságharc leverését követő önkényuralom kezdeti időszakában minden ilyen okmány rejtegetése veszélyesnek bizonyulhatott, hiszen kompromittálhatta a levél-, vagy naplóírót, esetleg a címzettet is. A es. kir. hatóság kezére jutott naplók és levelek pedig a legritkább esetekben jutottak vissza a tulajdonosok kezére. Jó esetben valamelyik haditörvényszéki vagy rendőri vizsgálat iratanyagában ma is megtalálhatók; az esetek nagyobb részében azonban az 1860-as évektől kezdve kiselejtezték és megsemmisítették őket. Egy haditörvényszéki vizsgálat iratmellékleteként került a es. kir. hatóságok kezére az a napló, amit alább teljes terjedelmében közlünk. Gyapay Pál téti közbirtokos rövidke diáriumából képet nyerünk arról, hogyan élte át az 1848. október 2. és 1849. június 24. közötti hónapokat egy hazája sorsáért aggódó, hazafias érzelmű köznemes Győr megyében. De ki is volt ez a Gyapay Pál? S honnan tudjuk egyáltalán, hogy a "Nevezetes epocha" című napló tőle származik, hiszen aláírás nincs rajta? A kéziratban az 1 849. május 12-i bejegyzésében a szerző utal Dénes fiára, aki másodalispán és kormánybiztosi segéd. Ez az utalás csak Gyapay Dénesre vonatkozhat, hiszen 1849 májusától ő látta el a magyar hadsereg felszerelési kormánybiztosaként a fővárosban tevékenykedő Lukács Sándor Győr megyei és városi kormánybiztos helyettesítését. A szerző kiléte aztán végleg beigazolódott abból az iratanyagból, amelyet a Magyar Országos Levéltárban az 1848-49-es minisztériumok és más hatóságok levéltárában Gyapay Dénes kormánybiztosi irataiként tartanak számon. Az iratok jobb alsó sarkában ugyanaz a szám /No. 6604./ szerepel, mint a naplóéban, s a 3. számmal megjelölt dokumentumon ugyanaz a kézírás látható, mint a naplón; az iraton az aláírás: "Gyapay Pál bezi birtokos".

1 Gyapay Pálról és a Gyapay-családról meglehetősen keveset tudunk. A czakóházi és dőri Gyapay-család nemessége 1610-ig vezethető vissza. A predikátumból kitűnően a család Győr és Sopron megyei eredetű volt, iratai - tudomásunk szerint - nem maradtak fenn. A család birtokai Bezin, Téten és Rábapatonán feküdtek. Gyapay Pál jómódú birtokos volt; 1835-ben 1000 váltó forintot kölcsönzött Bors Mihály kispéci kereskedő nemesnek, s több más, felpéci kurialista nemes hitelezője is volt. A töredékes adatokból ugyan nehéz következtetéseket levonni, de úgy tűnik, hogy Gyapay Pál ARRAB0NA 35/1-2.