Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Közlemények - Dominkovits Péter: Források a Sopron megyei birtokos nemesség XVII. századi úrszéki bíráskodásához. – A Zeke család petőházi birtokán lefolytatott úrszéki perek és vizsgálatok iratai (1604–1630)

állapotot tekintve a tizenötéves háború végére a település ház és lakosság állománya a jelzett viszonyítási állapot 7,4 %-ára csökkent. E nagymérvű fogyás cseppet sem település - specifikus jelenség. Bár nem ilyen nagy mértékben, de ugyanez a tendencia figyelhető meg a szomszédos falvak esetében is. Igy 1599-1608 között Endréden a korábbi ház és lakosságállomány a viszonyítási állapot (1 599. év) 1 9,3 %-ra, Süttörön 12,1 %-ára, Széplakon 8,8 %-ára csökkent. E lakosságcsökkenés mögött egy valójában máig feltáratlan, megyén belüli népességmigráció húzódhatott meg, melynek az egyik fontos iránya Győr 1 598-as visszafoglalásával az elpusztult Rábaközbe történő visszatelepülés lehetett. (1599. évi kamarai házösszeírás szerint Megyery Imre süttöri birtokáról több család jobbágytelkét, házát hátrahagyva a Rábaközbe költözött.) Ugyanakkor a közzétett úriszéki jegyzőkönyvek egyike, az 1619-ben felvett (2. sz.) forrás a migráció konkrét helyi okára is rámutat: Zeke János özvegyének jobbágyai az emelkedő úrbéri terhek miatt hagyták el földesúrasszonyukat és költöztek át az úrbéri viszonyok szempontjából kedvezőbb szomszédos birtokokra (pl. a Nádasdy uradalmak egyes községeibe). A Zeke család petőházi birtokán 1605-1630 között megtartott úriszékek a korabeli országos "usus"-t tükrözve - szemben a XVIII-XIX. századi gyakorlattal - népes bíráskodási fórumok voltak. Bár a publikált források szerint is az úriszéki bíráskodásban meghatározó szerepet vittek a vármegyei hivatalviselők (alispán, szolgabírák, esküdtek), de mellettük - és más megyei nemesek mellett - a törvénykezésekben rendszeresen jelen volt Lepovich Péter, a Zekékkel szomszédos nagybirtok, a Nádasdyak kapui uradalomának főporkolábja, miként 1623-ban Vághy György is mint familiáris képviselte a nagyhatalmú dominuszt. Az ítélkező fórumban a jobbágyi képviseletet a jogtörténeti munkák a XVI-XVII. századi úriszéki bíráskodási gyakorlat specifikumaként értékelik. A petőházi úriszék "usus"-ában az 1630-as évekig gyakran találkozhatunk ezzel a jelenséggel; a szomszédos települések (pl. Szentmiklós mezőváros, vagy Süttör) önkormányzati elöljárói, illetve meghívott jobbágyok többször is tagjai voltak az ítélkező testületnek. Az eddigi feldolgozások meghívásukat a példaadásban, a földesúri hatalom és ítélet legitimizálásában jelezték. E megállapítások igazát cseppet sem csorbítva jegyzem meg: személyükben a helyi életviszonyokat, szokásrendet más aspektusból ismerők, a konfliktusok élét valószínűleg csökkentők bevonására került sor (pl. 1., 2.b., 3., 5.). Az említett országos gyakorlatnak megfelelően ezen a birtokos nemesi úriszéken is egyaránt tárgyaltak úrbéri-, polgári- és büntetőpereket. Az ítélkezési fórum, továbbá a perjegyzőkönyvek alaki, a pertárgyalások tartalmi elemzése e bevezető kereteit szétfeszítené, ezt a munkát a későbbiekben egy összehasonlító megyei és regionális vizsgálat keretében szeretném elvégezni. Igy az alábbiakban csak egy-két figyelemfelhívó szót szólnék. A forrástípuson belül is e forráscsoport külön értéke, hogy egy szerény fekvőbirtokkal rendelkező, Sopron vármegye birtokos nemességének alsó vagyoni csoportjába tartozó család úriszékéről, s a jegyzőkönyveken keresztül a földesúr - illetve földesúrasszony és a hatalma alá tartozó agrár lakosság konfliktusairól, illetve a falun belüli látens és feltörő feszültségekről kaphatunk képet. Az úrbéri perek (2. sz.) nagyon sok, más forrásból eddig nem ismert információt adnak a település lakosságának életéről, úrbéres szolgáltatásairól, s mindezek látószögén át a Fertő peremterületéhez tartozó táj XVI. század végi, XVII. század eleji lakosságának életéről, gazdálkodásáról (pl. halászat, nádaratás, gyékényszövés [2. sz.], aratás, betakarítás [5.sz.]). Az 1623. évi tanúkihallgatási jegyzőkönyv (4.sz.) ismeretlen, publikálatlan, részletes esetleírásokkal ellátott boszorkányvádakat tartalmaz, miképpen az 1629. évi jegyzőkönyv (5.sz.) a benne foglalt boszorkányperekkel ezek szerves folytatása. ARRABONA 35/1-2.