Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Közlemények - Dominkovits Péter: Források a Sopron megyei birtokos nemesség XVII. századi úrszéki bíráskodásához. – A Zeke család petőházi birtokán lefolytatott úrszéki perek és vizsgálatok iratai (1604–1630)

ominkovits Péter: Források a Sopron megyei birtokos nemesség XVII. századi úrszéki bíráskodásához A Zeke család petőházi birtokán lefolytatott úrszéki perek és vizsgálatok iratai (1604-1630) Az úriszék, a közigazgatási feladatokat is ellátó földesúri jogszolgáltatási intézmény magyarországi gyökerei a XII. századig, a magánföldesúri bíráskodási hatalom kezdetéig nyúlnak vissza. A jogfejlődés szempontjából kialakulásában döntő fontosságú volt az immunitás (XIII. szd.) és a pallosjog adományozása, melyek során a személyi privilégiumok összekapcsolódtak a területfelettiség elvével. Történetkutatásunk jelenlegi ismeretei szerint az úriszéki bíráskodás fénykora a XVI-XVII. század volt. Az állam közigazgatási, jogszolgáltatási intézményrendszerét megújító és átalakító XVIII. századi Habsburg abszolutizmus az úriszékek hatáskörét is korlátozta. A sommás (szóbeli) úriszéki eljárás során - a kutatások eddigi eredményei szerint - az első úriszéki jegyzőkönyvek a XVI. század második felében keletkeztek, s e bíráskodási fórumon az írásbeliség szélesebb körű elterjedése a XVII. század elejére tehető. Az úrbéri, polgári és büntetőperes eljárások során országszerte formailag feltűnően hasonló perjegyzőkönyvek készültek, melyek az egykorú hétköznapi élet sokszínű, roppant értékes dokumentumai. Ezek a jog-, társadalom-, és gazdaságtörténet mellett a történeti etnográfia pótolhatatlan forrásai is, így összegyűjtésük, lehetőség szerinti publikálásuk, feldolgozásuk a társadalomtudományi együttműködés egyik fontos feladata. Az alábbiakban a petőházi Zeke család levéltárában található, az ott lévő XVII. századi úriszéki jegyzőkönyvek döntő többségét, s egyben tartalmi tekintetben is legértékesebb részét jelentő 1604-1630 között keletkezett és fennmaradt úriszéki jegyzőkönyveket publikálom, a jogtörténeti szempontból unikális a szervesen azokhoz tartozó expurgatios jegyzőkönyvekkel együtt. A forrásközzéadás előtt engedtessék meg, hogy döntően az eddigi publikációkra alapozva néhány szót szóljak a földbirtokos családról és a településről. A Zeke család a Pozsony megyei Csallóközben csekély fekvőbirtokkal rendelkező számos kisnemesi család egyike volt, melynek múltja - családtörténeti kézikönyvek szerint - az Árpád korig vezethető vissza. A szerény kiterjedésű ősi birtokok Nyék községben feküdtek. A Zeke család - a forrásfeltárás jelen szintjén - a XVI. század derekán tűnt fel Sopron vármegye nemesi társadalmában. 1553 januárjában ugyanis Zeke János fia, a Nádasdy Tamás országbíró szolgálatában álló György beházasodott a megye egyik birtokos famíliájába. Valószínűleg dominusza segítségével Pető János leánya, Kovách Tamás özvegye, Pető Piroska kezét nyerte el és e friggyel övé lett a fiágon kihalt Pető család birtoka; Petőháza (avagy Kisendréd). A házasság, birtokszerzés alapvető fordulatot jelentett Zeke György és egyben a familia életében is, hisz ezzel a lépéssel vette kezdetét egy, a XVIIl/XIX. század fordulójáig - a fiági kihalásig - e tájon élő és Sopron megye történetében cseppet sem elhanyagolható szerepet vivő család története. Bár az említett nagy fordulatot már Zeke György névhasználata is jelezte; a "de nyék" praedicatumot a "de petőháza" váltotta fel, de ez felesége 1 558. évi halála után csak egyre erősebb igény volt, hisz jogait egyaránt kellett védelmeznie ARRABONA KI 35/1-2.