Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)
Tanulmányok - Horváth László: Az Erdélyi Szépmíves Céh irodalmi kapcsolatai Győr-Moson-Pozsony és Sopron vármegyével az 1930-as években
A soproni előadást követően jelent meg Deák Albert írása, mely többek között interjút közölt Kemény Jánossal, a régi osztálytárssal. Az erdélyi író és irodalomszervező a beszélgetés során a következő fontos gondolatokat fejtette ki a magyar irodalomról. "A vidéki városokra is kell gondolni. Láttuk ezt Tiszántúlon és Dunántúlon egyaránt. Egy ország irodalmának gazdagsága és értéke nem az egységességben van, hanem a sajátos színességében. Az européer értéket ma a komoly kritikus az egyéniségekben rejlő sajátosságokban keresi. A magyar városok sokszínűek, mind más és más típus, és alkalmas volna, hogy sokszínű, gazdag helyi irodalmat teremtsenek. Budapestnek az a hivatása, hogy a nagyvilágból felszívja a kultúréríékeket és közvetítse az egész magyarságnak. A vidéknek pedig az, hogy kitermelje a magyar sajátosságokat, és a fővároson keresztül lejuttassa a világnak. Lehet az irodalom egészen népi és nemzeti, s ugyanakkor európai is. A mi otthoni erdélyi irodalmunk valahogy ebben a kettősségben lett gazdaggá. Úgy tudott európaivá lenni, hogy magyar sajátosságát hiánytalanul megőrizte. A magyar vidéki városoknál lehet érezni ezen kettősségre való törekvést. Lehet, hogy ez még nem öntudatos, hanem ösztönszerűleg mutatkozik meg. De megvan, mert látjuk a városi levéltáraknak, régiségtáraknak, műkincseknek fokozott megbecsülését, népművészetek felkarolását, és ugyanakkor a modern városfejlesztéseket. Ugyanezt látjuk Móra Ferenc tökéletes magyarságában. Tipikusan olyan író, aki ízig-vérig magyar jellegű volt, és mégis óriási sikereket értek el művei idegen nyelvekre fordítva is. 'Ének a búzamezőkről' című könyve angolra fordítva úgy szerepel, mint a világirodalom remeke. Tehát a vidékek irodalmán keresztül vezet az út a magyar irodalom meggazdagodásához." A felolvasóestek közönségéről a sopronit követő beszámolóból kaphatunk némi információt. "A sorokban a város előkelőségei, u hatóságok, hivatalok vezetői, papi, katonai notabilitások, szép asszonyok, viruló lányok, kipirult diákok." Nem a párhuzamba állítás, mint inkább az érdekesség kedvéért nézzük meg, Berde Mária hogyan emlékezett vissza az erdélyi közönségre. "Visszagondolok a legelső irodalmi estélyre, melyet 1926. augusztusában Szovátán rendeztünk egy ormótlan hombárban. Az első sorokban mágnások és az utolsóban harisnyás atyafiak ültek. És mindenki egyforma áhítattal figyelt. Akkor láttam először, hogy vannak mondanivalók, melyeket nálunk minden rend egyformán megért." Hogy ez megvalósulhasson, először a közönséget kellett létrehozni, mintegy ránevelni az irodalomra, "...az olyan közönséget, amely fűtetlen vesztibülből hallgat meg lírai verseket és első pillanatra megértő szeretettel fogad valakit csak azért, mert az a tollával vitézkedik, csak úgy a gólya költötte?... Én láttam a harcot, amelyet ennek a városnak [Marosvásárhely - H.L.] szellemi vezetői vívtak, hogy megteremtsék ezt a légkört. Meg kell itt emlékeznem főképp tanárairól, akik közül többen állásaikkal, egészségükkel fizettek rá munkájukra." A magyarországi pedagógusok - ha nem is ilyen nagy áldozatvállalás útján - szintén kivették részüket az irodalmi estek szervezésében és az erdélyi könyvek gyűjtésében is. 4. Az előfizetők Az ESZC könyveinek egyre nagyobb számú magyarországi jelenlétéhez jelentősen hozzájárult a Révai Kiadóval 1934-ben megkötött szerződés, mely a Studium és az Athenaeum szerepét vette át. A Révai adta ki a Díszkiadást két sorozatban /l 9341941, 1936-1944/. Meg kell említeni még a díszkiadáson belül - a Céh magyarországi barátainak kérésére - megjelentetett toborzó-sorozatot. ARRABONA 35/1-2.
