Arrabona - Múzeumi közlemények 35/1-2. (Győr, 1997)

Tanulmányok - Henkey Gyula: Rábaközi magyarok etnikai embertani képe

korisága Bősárkányban és Bogyoszlón a legnagyobb, de előfordulása Mihályi és Farad kivételével a többi rábaközi népességeknél is nagyobb a 4.0 %-os magyar átlagnál. Az e típusba soroltak többsége turaniddal kevert formában volt észlelhető. /28. és 30. kép/ Az említett négy típuson kívül még a keletbalti és az előázsiai eránya haladja meg a 2 %-ot. A Rábaközben gyakoribb átmeneti és kevert formákat a 10-16., illetve a 25-30. képekkel mutatom be. Népesedéstörténeti összefüggések Honfoglaló magyarok csontanyagának vizsgálata alapján Lipták adataiból kiindulva, ha a kecskéi koponya tekintetében Nemeskéri és Gáspárdy nézetét fogadjuk el, a törökös típusok /turanid, pamiri, előázsiai, mongoloid/ 50 %-ban, a finnugor formák /uráli, lapponoid és a keletbalti finnugor alakjai/ 15.6 %-ban voltak észlelhetők. Az általam vizsgált tíz rábaközi őslakos népességnél a törökös típusok 57.6 %-ban, a finnugor formák 3.1 %-ban, a régi szláv jellegegyüttesek /a keletbalti szlávos alakjai és az északi, cromagnoid fele része/ 0.75 %-ban, a régi germán jellegegyüttesek /északi és cromagnoid fele/ 0.25 %-ban mutathatók ki, tehát a jelenlegi törökös túlsúly több, mint tizennyolcszoros, a régi szláv és germán jellegegyüttesek előfordulása pedig teljesen jelentéktelen. A keleti mediterránokat és a keleti dinaroidokat egyik réteghez sem soroltam. A nálunk meghatározó keleti mediterrán változatok a török türkméneknél, azerieknél, csuvasoknál, baskíroknál, a finnugor mordvinoknál, cseremiszeknél, a kaukázusi nyelvű abházoknál, cserkeszeknél, valamint a perzsáknál és a kurdoknál gyakoriak. E típus pontusi változata a Volga és a Káma mentén észak felé Perm környékéig mutatható ki jelentősebb arányban. A keleti dinaroidok az oszétoknál, északi grúzoknál és Törökországban észlelhetők nagyobb számban. A törökös típusok gyakoriságának, a finnugor formák jelentős csökkenésének és a régi szláv jellegegyüttesek jelentéktelen előfordulásának valószínű főbb okai: 1. A későavarok jelentős számban élték meg a honfoglalást és a magyarság egyik alkotó elemévé váltak, bár csak a Rábaköz déli részében mutathatók ki 9. századi, 23 avarokra utaló leletek. 2. A honfoglalás után nagy számban telepedtek a Kárpát-medencébe közép-ázsiai eredetű népek, Sopron megyében besenyők, nem tudunk viszont finnugor eredetű nép érkezéséről. 3. Az itteni szláv nyelvű népek nem voltak tiszta szlávok, kialakulásukban jelentős szerepük volt a közép-ázsiai eredetű népeknek, elsősorban a /késő/avaroknak, ezért a velük való keveredés nem módosíthatta jelentősebben a magyarság embertani képét. A szlovének és horvátok beolvadása egyébként sem gyarapíthatta a régi szláv jellegegyütteseket, mert náluk a balkáni dinári változat /annak szávai és nór formáival együtt/ van többségben, az illírekre vezethető vissza, a dél-somogyi horvátoknál pedig a turanid típus a leggyakoribb. A népesedéstörténeti adatok is arra utalnak, a besenyők betelepedésének jelentős szerepe volt a magyar nép kialakulásában. Különösen a Dunántúl területén mutatható ki sok besenyő település. Györffy szerint a besenyő nép fele, harmada beolvadt a magyarságba és nem kizárt, hogy egy besenyő néprész már a kabarokkal került Magyarországra. A besenyők embertani jellegeinek megismerése nemcsak magyar szempontokból fontos, mert egyrészt besenyő települések szlovákok, románok, horvátok, szerbek lakta kárpát-medencei helyséARRAB0NA 35/1-2.