Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Tanai Péter: Sós Antal és dudái

tési technika közül Sós Antal hangszerein egyikkel sem találkoztam. Dudáit nem sablonnal, de egy mintára készítette. Erre utalnak a sípszárak formai egyezései. Hogy összesen hányat készített, nem lehet tudni. Elképzelhető, hogy még előkerülhet Sós Antaltól származó duda. Általánosan ismert, hogy a falusi köznép szemében a dudás illetve a dudások különös emberként szerepelnek. Hangszerük, egész lényük valamiféle cimboraságban áll az ördögivel. Ugyan ismerjük a Szeged környéki emberfejes dudatőkéket, de ezt leszámítva az egész magyar nyelvterületen kizárólag szarvakat viselő állat (kecske, kos) ábrázolásával 25 találkozunk. Vajon a lenyúzott állatra utal, vagy az ördög szarvait kell látnunk a magyar dudatőkéken? Ez utóbbi nézetet igazolja az a néhány cédulányi jegyzet, amely Sós Antal, de általánosan a szigetközi pásztoremberek világába engednek bepillantani. Nemcsak a dudával kapcsolatos hiedelmeket tartottam fontosnak, hogy jobban érzékelhető legyen, mik foglalkoztatták, irányították ezeknek az embereknek gondolatait, cselekedeteit. A tudósokról illetve a "tudomány"-ról Szentmiklóson vót tudós pásztor. Ugy hittak Nóvák Anti bácsi. Ez vót 22-ben, mikor ahho keztem járni ismerkedni. Elől 2 foga vót, de baráccságos ember vót. Az tudományos vót. Ementem hozzá, mer hallottam, hogy a tudományosok könnyen tudnak őrizni. Szerettem vóna megtanúni. Említettem: "Mostan nem foglalkozok vele, majd egy más alkalommal." Ementem más alkalommal. Monta: "Hát fijam, én öreg vagyok, jó vóna ha túladnék rajta. Néz öcsémuram, mennyünk el ezen az utón, majd mutatok valamit." Ementünk 100 méternél is többre. Ott láttunk egy igen szíp virágos vadrózsabokrot." "Hát látod?" "Látom!" "Hogyan teccik neked?" "Igen szíp neked? Gyere mennyünk tovább, majd arra is látunk valamit." Menyünk tovább. Ott meg egy irtózatos fekete kutyát, büdös vót, a kukacok forralódtak rajta. "Hát ez?" "Igen büdös!" "Nízd öcsém"- mongya - "ha nem tanulod meg, olyan lesző Isten előtt, mint ez a rózsabokor, ha megtanulod, olyan lesző, mint ez a nyüves kutya!" Ement a kedvem. A tudományosok egyik a másiktú tanyúta. Ha tutták, átatták a tudományt, ha nem, hát nem. De előfordút, hogy hát visszadobta a főd. De én nem tudom, hányszor. Voltak táltosok is, voltak tudósok is, igen. Túsó félen vótunk, gyerekek 906-ban származtunk át. Nem torn milyen faluba vót ez a Komjáti nevű ember. Szóvá ez is pásztor vót. Helyes csordává vót ü, osztán ilyen időszakba, még előbb vót, az uraság ment a kocsisává nízni a gabonát, hogy mikor lehet a kaszát belevágni. Asztán megállt az egyik táblánál, megnézte, odamegy a másikhó, akargya a kocsis inditani a lovakat, nem indúnak. Mindenfelé mozognak csak előre nem. Hortyoglak, hortyogtak de nem indútak. Az uraság kütte a kocsist, mer az ott legeltetett a táblán tú, hogy mennyen oda, mer lehet, hogy ez az ember csinyát valamit. A kocsis odament. A Komjáti monta: "Mit tűnnék én csinyáni? Hát én nem csinyátam semmit sem." A kocsis ement vissza. Mongya az uraság: "Hát mér nem 330