Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Tanai Péter: Sós Antal és dudái

már ki sem fúrta a bolhalikat. Mikor a 60-as években Németh Imre a győri múzeum akkori néprajzosa felkereste, már komplett dudája nem volt de meg volt a teljes szerelék a tömlő és a klipács kivételével. Beszéltem még Soós Antallal dudája elkészítése ügyében. Van neki t.i. egy saját készítésű dudája, amelyről azonban a bőrözés leszakadt, s ha ezt rendbe lehet hozni, be is mutathatnánk a hangszert. Bejártuk vele a falul és találtunk egy olyan kecskét, amit el is adnak, és ami dudabőrnek megfelelt. A kecske ára: 500.- Ft, a kikészítés 300 forintba kerül. Az állatot Soós Antal megnyúzza, mert ez speciális nyúzá"smódot igényel, a bőrt kicserzi, felszereli a "cájgra", új fúvókát készít, mert a regi használhatatlan. Fel is hangolja a hangszert. A nyúzásról fotósorozat (fotó 2.) és egy rövid leírás is készült a győri néprajzi adattár számára. "Az állat nyakát két lába közé fogta és fejszével a két füle közé ütött többször is. A fül mögött késsel átvágta (fönt) a nyakat, de nem szívesen, mert attól tartott, hogy nem lesz elég a bőr, a nyakrész a síp bekötésére. A kimúlt állat két hátsó lábán a csánk fölött körbevágta a bőrt és lehúzta a combtőig. A horoginat átszúrta, kötelet kötött bele, s ezzel az állatot felhúzta a merevítő fára, ami itt a két hidast vízszintesen, embermagasságban összekötő rud volt. A bőrt egészben, sérülés, átszakítás nélkül húzta le. Vigyázott, hogy csak a bőr jöjjön. Ha hús is jött, a kés élével vagy hálával visszatolla. A bőrt a kés fokával, nyelével ütögette. A tőgyről is sérülés nélkül húzta le a bőrt. A háton igen könnyen jön a hús is. Vigyázni kell, hogy csak a bőr jöjjön, mert igy lesz könnyű a dudabőr. A bőrön maradt, utólag eltávolított bőr a nyúlja. A bőrt kifordítva húzta le, a szőrös részt markolva. Végül az első lábaknál körbe vágta a bőrt a hajlat alatt, majd ugyanazt tette a nyakánál is. A fejet levágta. A nyúzás befejezése után napokra fahamuból készült pácba tette a bőrt. Aztán szalmával kitömte, megszántotta és ezután szerelte fel a dudára. Az elkészült hangszert az győri múzeumban egy előadáson be is mutatta, (foto 3.) Ezt a dudát használta, amikor együtt szerepelt Kodály Zoltánnal a Győri Rádióban (sajnos a felvételt nem archiválták). Fellépett a Magyar Televízió Röpülj Páva című vetélkedőn is. Ezek, és még sok más nyilvános szereplés után kapta Sós Antal a Népművészet Mestere címet. Sárosi Bálint 1968-ban készített hangfelvételt a dudáról. Ekkor a hangszert már a győri múzeumtól kérték kölcsön Sós Antal számára. A később előkerült példányokhoz képest máig e hangszer a legteljesebb, sípszára a legkorábbi, 1927-es dalálással. Ezért Sós Antal dudáinak ismertetésekor ezt a hangszert vettem alapul. (fotó 4.) A sípszár Szilvafából készült, mára a használattól, zsírtól, olajtól stb. egész sötétre érett. Az egyfából kifaragott kontra és dallam sípszár külső vonalai szemből nézve a sípok irányába szűkülnek. A dallamsíp furata végig 7 mm átmérőjű, míg a kontrasíp furata, épp ellenkezőleg, mint ahogy az kívülről látszik, 7 mm-ről 6 mm-re szűkül. A sípszár alján középen egy kis fül van kiképezve saját anyagából, melybe a dudás egy kis bőrkarikát fűz, mihez egy lánccal a kontrasíp toldalékát (csikó) és a hangoláshoz szükséges furatigazító "saskörmöt" rögzí324