Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Horváth József: Nyúl község XVII. századi történetéhez
a győri Slibar Gergely tartozik Nagy-Nyúlon lakozó Horuat Marcinnak bor árában három 102 forinttal és öt dénárral. Míg egy évtizeddel később, 1663-ban a győri Czepi Péter özvegye, Mendoch Zsuzsanna asszony maradt adósa Nyúlon lakozó Nagy Mártonnak hat 103 forinttal - a hitelügylet körülményeiről semmit nem tudunk. Nyúli adósok Amennyire kicsi a győri polgárok nyúli hitelezőinek száma, annyira nagy itteni adósaiké: nem kevesebb, mint húsz győri testamentumban történik említés nyúli adósról ill. adósokról, összesen 48 ügylet kapcsán. Ennél valamivel kevesebb az e forrásokból megismert nyúliak száma, mivel néhány személy - amint azt az alábbiakban látni fogjuk - több végrendeletben is említtetik. Tekintettel a XVII. századból név szerint ismert nyúliak kis számára, úgy érezzük, érdemes teljességgel közölni ezen ügyleteket, hiszen általuk a település név szerint ismert lakossága kb. megduplázódik - emellett az adósságok jellegére és nagyságára is számos adatot nyerhetünk. Az érintett 20 forrásunk közül 14 mindössze l-l nyúli vonatkozású, e témával kapcsolatos adatot tartalmaz. Közülük 10 esetben csak azt tudjuk meg, hogy a nevezett adós Nyúlon lakik - azt nem, hogy melyik falurészben. A kintlevőség összege néhány esetben meglehetősen csekély: így 1619-ben Balogh György győri katonának nyúli Nagy Márton mindössze 25 pénzzel tartozik, míg 1653-ban a győri Varga Mihály azt említi, hogy egy Nyúlon lakozó Péter nevű csizmazia legény tartozik neki egy forinttal. Más esetekben az összeg ennél lényegesen jelentősebb: így a nyúli személyek közül 1627-ben Mészáros Mátyás 12 forint, 1633-ban Bálint deák 13 magyar forint, 1649-ben Takacz Péter 7 ezüst tallér, 1655-ben Nagi Péter 9 forint 50 dénár, 1668-ban Mészáros Miklós 20 egész tallér, 1679-ben pedig Nagy Mihály 11 forint összegű adóssága jegyeztetett fel egy-egy győri testamentumban. Két olyan végrendeletünk van még, melyben az említett egyetlen itteni adós "csak" nyúli: 1671-ben Kos Benedek özvegye, Tott Krisztina említi, hogy egy Nyúlon lakozó Buzgó nevű személynél van 18 forintja - a keresztnév azonban "lemaradt"; míg az 1620-ban testáló Puinkouich Varga Györgynek tartozik egy nyúli személy 20 magyar forinttal, akinek a neve sajnos olvashatatlan - így csak annyit tudunk meg az ügyletről, hogy Egrj Márton a kezes ezért az adósért. (Ez viszont nem lehetett rossz "ajánlólevél", hiszen Egry Márton a város elismert személyisége volt, akit néhány évvel később Győr főbírajava is megválasztottak. ) Négy olyan testálónk van, aki egyetlen itteni adósáról elmondja azt is, hogy az melyik faluban lakik. 1650-ben a győri Horváth Péter azt említi, hogy Káptalan-Nyúlon lakozó Horuat Mihály tartozik neki 36 forinttal, de úgy rendelkezik, hogy "chak harminczat adgya meg" - azt sajnos nem tudjuk, hogy "engedékenységét" rokoni kapcsolat motiválta-e vagy csak véletlen névazonosságról van szó. Ugyancsak Káptalan-Nyúlon lakott az a János kovács, akinek az 1665. januárjában a győri Nedoczi István özvegyeként testáló Merő Anna asszony adott bor fejében 35 tallért, valamint 3 mérő búzát - ez utóbbit 10 forint és 50 dénár értékben. Ezen példánk már - szemben az eddig idézett "szűkszavúakkal" - bepillantást enged abba is, milyen "cserekereskedelem" zajlott a korabeli győri polgárok és a 260
