Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Horváth József: Nyúl község XVII. századi történetéhez

Nagy Mihal"; a többinél csak a név szerepel. A testamentum szövegében egyébként mindössze egyetlen név említtetik: Horuath Mihályé, akinek feleségével együtt tesz hagyományt a testáló. Hogy a megadományozott azonos lehet-e a tanúnévsorban szereplő azonos nevű személlyel, forrásunkból kideríthetetlen. Összességében azt mondhatjuk, hogy a négy forrásunkból összesen 31 személyt ismerünk név szerint: közülük 4 testálóként, 21 tanúként, 6 pedig egyéb minőségben - házastárs, rokon, szállásadó, adományozott - szerepel. Egyéb falutörténeti adatok Zöld Benedek és Varasdi Horuat Mátyás testamentumában ilyen jellegű adat nem található. Fontos egyháztörténeti adalék viszont Kapoly Balázs rendelése, aki 1667-ben "a szegény megh pusztult Nyuly templomra" hagy négy tallért. Míg Horuath Mihályné Ilona asszony "Az Nyully Szent Edgyhazra" hagy 1676-ban három forintot: hogy közben helyreállították-e, nem tudjuk. A falu dűlőnevei Bár Nyúl község névanyaga Ábrahám Imre kutatásai és tanulmányai révén feldolgozottnak tekinthető, érdemes egy pillantást vetni forrásaink ezirányú adalékaira is! Zöld Benedek 1586-ban hátrahagyott javai között három szőlő is említtetik: ezeket "Zárka", "Pyrkallo" ill. "Zanyth" névvel jelöli a tanúk által utólag felvallott testamentum lejegyzője. Másik három forrásunk viszont - bár szőlőről Varasdi Horuat Mátyás is rendelkezik - egyetlen dűlőnevet sem tartalmaz! Mit tudunk meg a testálókról ? Miután a falura vonatkozó adalékokat összegyűjtöttük, megkíséreljük áttekinteni azt is: mit tudunk meg az egyes testálókról. Származásuk Zöld Benedek testamentumában erre vonatkozó adat nem található - talán helybeli ősöktől származhatott. Varasdi Horuat Mátyásnak viszont nemcsak elő- és családneve utal "bevándorló" voltára ill. nem magyar őseire, de végrendeletének egyik első mondata is: "Miuel hogy en idegen földről ide szakadtam Nulyra ennek előtte tizen het esztendo= uel..." Ugyancsak messziről jöhetett Kapoly Balázs is, aki öccsét, Uargha Mátyást azzal bízza meg: menjen el Horvátországba - "az én javaimból költsen az út iártában" -, keresse fel ott vér szerint való rokonát és vigye el neki örökségét!; ha pedig az már nem élne, úgy a pénz legyen az övé. Bár Horuath Mihályné végrendeletében származására konkrét utalás nem található, nevéből ítélve az ő férje is horvát származású lehetett. Vagyis négy nyúli testálónk közül kettő biztosan délről került e vidékre, de valószínűleg a harmadik férje is. Ilyen kis számú adatból természetesen nem vonható le általánosabb következtetés; az arányokra azért hívnánk fel mégis a figyelmet, hogy megerősítsük: Ábrahám Imre idézett felvetése a lakosságcsere mértékéről ill. a település lakottságának folytonosságáról valóban jogos kérdés! 252