Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Kücsán József: A Sopron északkeleti külvárosára vonatkozó 1806–1813 közötti dézsmajegyzékek vizsgálata
akósnál (1057 liter) nagyobb elvétve fordult elő. (Érdemes megjegyezni, hogy a Soproni Múzeum birtokában lévő borászati eszközök közül az 1782-es datálású akópálca mértékbeosztása csak 20 akóig (1410 liter) terjed. Valószínűleg az ennél nagyobb űrméretű hordók olyan ritkán fordultak elő, hogy a rendszeresen használt mértéken nem volt szükséges a feltüntetésük. A 19. század első feléből származó hordók - melyek évszámos, monogramos, szentek alakjával díszes hordófenekekkel dicsekedhetnek, tehát az egykori pincék értékes díszdarabjainak számítottak - űrméretei is csak 7 2/4 akó, 14 2/4 akó illetve 14 3/4 akónyiak.) Tudjuk, a tárolás alapvető szabálya, hogy huzamos ideig csak teletöltött, jól lezárt hordóban tartható el a bor. A fogyasztás, vagy nagyobb mennyiséget termelőknél az eladás mértékének megfelelően törekedni kellett arra, hogy minél kevesebb, lehetőleg kicsiny űrtartalmú hordó legyen megbontva azonos időben. Ezért a nagyobb edények tartalmát felbontásuk után több kisebb hordóba kellett „lefejteni", és azokat gondosan lezárni. Logikusan következtetve minden termelőnek arra kellett törekednie, hogy hordókészlete a termelt mennyiség tárolására elegendő legyen a szüret után és olyan űrtartalmú hordókból álljon, melyekben az év közbeni borkezelést a bor romlása nélkül el tudja végezni. Ha mindezek után végzünk egy próbaszámítást, melyben a hordók nagyságát 10, 5 és 2 2/4 akósnak vesszük és az egyes személyek borát a fenti elvek alapján ezekbe osztjuk el, a 2. számú táblázaton feltüntetett eredményt kapjuk. A hordók legnagyobb szélességét egyrészt a meglévő edények méreteiből, a kisebb hordók méreteit pedig a már említett akópálca mértékbeosztásából háromszögeléssel számítottuk ki. így a 10 akós hordó szélességét 105 centiméterben, az 5 akósét 80 centiméterben, a 2 2/4 akósét 60 centiméterben állapítottuk meg. A táblázat utolsó oszlopában szereplő helyigény ezen méretek összegzéséből adódik, a kezelési távolság pedig a hordók mozgatásához szükséges 10-10 centiméternyi oldaltávolság összege. A végeredményként kapót 37,80 méter a teljes hossz, amit feleznünk kell a két sorban tárolt hordókra tekintettel. A pince hosszát így 18,90 méteresnek, mint minimálisan szükségesnek vehetjük. Ha a pincelépcső méreteit, a borkezeléshez szükséges eszközök helyigényét és a hordók tisztításához, szállításához szükséges teret is tekintetbe vesszük arra a következtetésre jutunk, hogy a Balfi utca 12. számú épület két pincéjének együttes hossza legalább 25 méternyi volt a 19. század elején. Végezetül arról néhány szót, hogy miért tartjuk közlésre érdemesnek a püspöki dézsmajegyzékeket. Az anyakönyvekből, polgárkönyvekből, adókönyvekből megismerhetjük a város lakóinak zömét, családi kapcsolataikat, anyagi javaikat, birtokviszonyaikat. De azt, hogy az adott birtokon milyen eredményesen gazdálkodtak, hogy egyik évről a másikra gyarapították-e a vagyonukat vagy épp javaik felélése volt jellemző a családra, csak a terméseredményeket, a belőlük származó bevételeket - egyszóval a munkával szerzett jövedelmeket rögzítő forrásokból ismerhetjük meg. Ezek adnak választ arra, hogy egy-egy korszakban mely mezőgazdasági ágazat adott nagyobb jövedelmet és arra is, hogy az iparűzők némely időszakokban az iparból származó jövedelmük egy részét miért fektették szőlő vagy szántóföldi birtokokba. A termelésből származó adók kivetése révén ismerünk meg számos olyan városlakót, akik sem polgárok, sem birtokosok nem lévén más forrásokban 205
