Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Kücsán József: A Sopron északkeleti külvárosára vonatkozó 1806–1813 közötti dézsmajegyzékek vizsgálata
A város közigazgatásában az északkeleti külváros a III. adózási negyedként szerepel s a Gazda utcától a Balfi utcáig terjedő városrészt jelenti. Sajnálatos módon épp a Gazda utca (Wieden) nem szerepel egyik jegyzékben sem, mert a középkor óta az egyházi tizedből a városplébánosnak járó tizenhatod részt (sedecima) a Szt. Mihály templomhoz közel fekvő utca teljes dézsmamennyiségénck beszedési jogával váltották meg a püspök és a városplébános megegyezése alapján. Ezért az elmaradt jövedelmek listáján ezek az adatok nem szerepelnek, a soproni Katolikus Konvent levéltárában pedig ezideig még nem sikerült fellelni az adott évek Wiedenbcli tized jegyzékeit. Mint tudjuk, a városi adójegyzékek és a házszámozás kialakult rendje szoros összefüggésben állnak, így Thirring Gusztáv alapvető munkájának, illetve az általa fel nem dolgozott évek adókönyveinek segítségével a házak (pincék) zöme azonosítható. 1806-1813 között a vizsgált utcákban (Halász u., Hegy u., Szeder u., Balfi u., Sziget köz, Végfordulat) mindösszesen 114 lakóház állott. A jegyzékek 88 házból, 96 pincéből írnak össze dézsmabort (8 házban 2-2 pincét említenek). Nincs olyan esztendő, amelyben mind a 96 pince szerepelne a listán: 1806-ban 71 pincéből 182 adózó 184 akónyi, 1807-ben 85 pincéből 288 adózó 429 3/4 akónyi, 1808-ban 86 pincéből 263 adózó 3421/4 akónyi, 1809-ben 88 pincéből 312 adózó 332 akónyi, 1810-ben 88 pincéből 284 adózó 321 3/4 akónyi, 1811-ben 89 pincéből 316 adózó 321 1/4 akónyi, 1813-ban 88 pincéből 294 adózó 43 1/4 akónyi dézsmaborának beszedésére volt jogosult a Püspökség a feljegyzések szerint. A hét esztendő alatt 1939 „adókivetést" rögzítenek a források, pontosabban ennyi esetben volt jogosult a püspöki adószedő dézsmát szedni. Ha a függelékben közölt összesített dézsmajegyzéket átfutjuk, feltűnik, hogy számos név mellett nem szerepel beszolgáltandó bormennyiség (o,o jelzés). Ez azt jelentheti, hogy a nevezett termelő elvileg kötelezhető lenne a fizetésre, de a termésmennyisége csekély, nem adóztatják. Tekintve, hogy a legkisebb beszedett dézsmamennyiség 1/4 akó (17,62 liter) ami 2 2/4 akó (176,27 liter) össztermés utáni egytizednyi járandóság, a „csekély termést" 176 liternél kevesebb össztermésre kell értenünk. Ha csak a katasztrofálisan rossz hozamú 1813-as esztendőt szemléljük mint kiugró példát, tapasztaljuk, hogy a tized jegyzéken szerepeltetett 294 „adóalany" közül 106 fő nem dézsmált. Ez azt jelenti, hogy a termelők 36 %-ának az össztermése az adott évben nem érte el a 176 litert ! Forrásaink 879 nevet tartalmaznak, de ez nem ugyanennyi önálló adózót jelent, hiszen a pincebérlők gyakorta váltogatták bérleményeiket s így más-más ház pincéjében jelenik meg egyugyanazon személy. (Pl. Kienzl Mátyás bérkocsis, aki 1810-ben a Halász u. 48.számú ház tulajdonosa, feltehetőleg azonos azzal a Kienzl Mátyással, aki 1806-ban a Halász u. 24-ben, 1807-ben a Végfordulat 8-10-ben, 1808-ban a Végfordulat 6-ban, 1809-ben ismét a Végfordulat 8-10-ben, 1810-ben a Balfi u. 12-ben, 1811 -ben a Balfi u. 26-ban tárolja és dézsmáltatja a borát. Eszerint tehát Kienzl Mátyás a 7 esztendő alatt 5 címen jelent 200
