Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)
Dominkovits Péter: Marginális helyzetben – jobbágytelken ülő nemesek Győr megyében, a XIX. század első felében
138-143.p. 3 Az 1 836:XI. te. azon közterheket szabályozza, amelyeket a jobbágytelken élő, azt használó nemesek kötelesek viselni. így a földesúri - urbariális - terheken kívül mind a hadi, mind a házi pénztárba adóznak. A katonaság élelmezését tekintve a törvény egyenlőre a meglévő gyakorlatok folytatását a további rendezésig engedélyezi. Ld. Magyar törvénytár 1836-1868. évi törvényczikkek.Szerk.: Márkus Dezső, Bp. 1896.49-51.p. 4 Barta István:Felsőbüki Nagy Pál és a bécsi kormány = Századok 97.1963.4. sz. 750.p. 5 Mályusz Bemér: A reformkor nemzedéke = Századok LVII. 1923. ( a továbbiakban: Mályusz 1923. ) 44., 50.p., ill. 57.p. jegyzete. 6 Mályusz 1923.44.p. 7 Kossuth Lajos: Országgyűlési Tudósítások. S.a.r.: Barta István et al. ( a továbbiakban: OgyT) I-V. köt. Bp. 1948-1961., II. köt. 217., 2Rl.p. Mályusz 1923. szerint az alföldi ( Szabolcs, Szatmár, Csongrád, Békés), illetve a töröktől visszafoglalt területen, a Duna mentén fekvő megyékben (Tolna, Bács, Baranya) nem adóztatták a jobbágytelken ülő nemeseket, míg az északi, nyugati törvényhatóságokban a XVII. századtól az adó alá vonás gyakorlata figyelhető meg. (45.p.) A későbbi helyi kutatások sokban árnyalhatják e véleményt, hisz az ország nyugati felében fekvő, csekély számú nemességgel rendelkező Mosón megyében sem adóztatták e nemeseket, miként az ilyen irányú kutatások mutatják a jobbágytelken ülő nemesekre háruló terhelés időbeli, olykor szükség szabta változásait is. Ez utóbbit mutatja az újranépesüló Tolna megye esete is: az 1699. február 9-i közgyűlésen az elhagyott pusztahelyek benépesítését támogatva a jobbágytelekre került nemeseket - ha erre égető szükség nincs - felmentik a katonasággal kapcsolatos terhektől. Az 1703. február 26-i közgyűlésen - a jobbágytelken élő nemesek privilégiumait elismerő királyi leirat felolvasása után - megkövetelték a nemesség rövid határidőn belüli igazolását, s személyükre kimondták a taxa kivetését. Várady Zoltán: Tolna vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái. 1696-1703. Szekszárd, 1992.38., 442. sz. reg. 8 A megyei követek meghatározott tárgyban tett országggyűlési tevékenységérői készült feldolgozást t módszertanában is kiválóan bemutatja: Tilcsik György: Vas megye és az örökváltság kérdése a reformkori országgyűléseken = In: Vas megye múltjából. Levéltári évkönyv III. Szombathely, 1986.167-215.p. 9 GyL IVA J.a. Győr vármegye nemesi közgyűlésének jegyzőkönyvei (Gyvm. kgy. jkv.) 528/1826., 765/1826. 10 GyL Gyvm. kgy. jkv. 1008/1826., 1111/1826., 1114/1826., 11 Mályusz 1923.48.p. 12 GyL Gyvm. kgy.jkv. 1654/1832., 1656/1832. 13 A hivatkozott törvénycikk az ország karainak, rendjeinek kiváltságait, a sarkalatos szabadságogokat, mentességeket garantálta. A régi jogszokásra hivatkozva az adóalapot biztosító telket és a közteherviselést következetesen nem kötötte össze, hanem kimondta, a telek nem jár együtt a közteherviseléssel. Magyar törvénytár 1740-1835. évi törvényezikkek. Ford.: Csiky Kálmán, magy.: Márkus Dezső, Bp. 1901.24-25.p. 14 GyL Gyvm. kgy.jkv. 1736/1833., 1850/1833., 1869/1833, uo. IV AJ.d. Országgyűlési iratok 8. cs. No. 1736/1833. Tolna megye 1833. november 18-án kelt körlevelében arra hivatkozva kér pártolást, hogy a jobbágytelken ülő nemesek adóztatása nemcsak a helyi szokások és gyakorlat elleni, hanem ezáltal kettős súly nehezedne a nemesség ezen tagjaira, hisz egyszerre adóznak, s viselik - az ekkor már csak hivatkozási alapként szolgáló - nemesi felkelés kötelezettségeit is. Kérik, a megye követei az 1741 : VIII. te. értelmében szóljanak, (uo. 8. cs. No. 2022/1833) Győr megye 1833. október 28-i közgyűlésében kimondta; a megye álláspontja nem ellenkezik a fent hivatkozott törvénycikkel, az adó alá vonást csak akkor látnák sérelmesnek, ha a nemes nem saját szabad akaratából, hanem kényszerítés miatt jutna a jobbágytelek birtokába. 187
