Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Dominkovits Péter: Marginális helyzetben – jobbágytelken ülő nemesek Győr megyében, a XIX. század első felében

is hozzájárultak, most kettős terhelés alatt vannak. Folyamodásukban a községi elöljárók 78 velük szembeni erőszakosságait is kiemelték, s rájuk büntetést kértek. Ez az időszak általános problémája volt, miként a szomszédos Vas megyéből Saly Károly másodalispán tudósítása is mutatja. Az 1809. augusztus 28-i közgyűlésben jelenti; nemély helységek elöljárói az ott jobbágytelken élő nemeseket forspontra hajtják. Cselekedetüket a megye nemesi közössége "illetlen, a nemesi szabadsággal nem egyező" tettnek minősítve kijelentette, az érintett elöljárók testi büntetés terhe alatt a fenti gyakorlatuktól álljanak 79 el. A napóleoni háborúk hadvonulasai, katonai beszallasolasai a jobbagytelken élőkhöz hasonlóan sújtották a falvakban élő armális, kuriális nemeseket, ahogy ezt a medveiek pa80 f 81 násza mutatja illetve a (Győr) Újvárosban, illetve Szabadhegyen élőket. c. A konfliktusok rendszere egy községen belül - Tényő A fő konfliktusok megyei szintű áttekintése után cseppet sem érdektelen mindezeket egy adott községben a maga társadalmi környezetében mélyebben, többrétegűbben is megvizsgálni. A forrásadottságokat is figyelembe véve erre a legjobb lehetőséget a szentmártoni uradalom egyik települése, a Sokoróalján fekvő Tényő adja, melyben egyébként - az adóköteles telekterület tekintetébe - a megyében a legnagyobb arányban éltek nemesek jobbágytelken. Vessünk egy pillantást a települési-gazdálkodási keretre, a korabeli Tényő községre. A XVIII. század elején betelepített községből - a rendtörténet alapos feldolgozása szerint - az 1720-as évek végétől indult meg a környező szőlőhegyekbe az erősebb kirajzás, s egy 1737-es adat a szőlősgazdák jelentős mérvű hegybeli építkezéseiről tudósít. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés végrehajtására 1768-ban került sor, ekkor a községben 16 25/32 úrbéres jobbágytelek volt. Az 1787. évi összeírás szerint ez az úrbéres telkiállomány 2 1 "gazda" kezén volt. Közöttük két nemes 24/32-20/32 úrbéres telket bírt. A településen lakó 69 házas zsellér az 58 pm-ős ház mögötti kerteken, földeken kívül a nagy kiterjedésű irtásföldből is részesült; 1220,5 pm-őt, azok 90 %-át élték. A községben 30 hazátlan zsellér 82 lakott. A jobbágy telkek stabil száma mellett a falu XIX. század eleji társadalmának változását a házas és hazátlan zsellérek számarány alakulása is kiválóan jelzi. Az eddigi feldolgozás a faluban és a hozzá tartozó szőlőhegyeken 258 házas, 18 hazátlan zsellért jegyez. A lakosság társadalmi átstrukturálódásának okai, s maga a szerkezetváltozás csak analitikus vizsgálatok során mutatható be. Az általam célzott vizsgálat községtörténeti "háttérinformációit" még a következő, önmagában is konfliktust kiváltó tendencia jelzésével kell kiegészítenem: Tényőn a a földesúrnak, a bencés rendnek nemcsak urbariális, hanem majorsági földjei is voltak. Ezek gyarapítására már Nóvák Krizosztom főapát is nagy gondot fordított. A majorsági birtokok gyarapításának egyik módja az irtás visszaváltása volt. E területek folyamatos növekedését mutatja, hogy alig egy generáció alatt 1818-ban már 7,8 83 %-os növekedést mutatva 1455,75 pm irtást jegyeztek fel Tényőn. 182