Arrabona - Múzeumi közlemények 34. (Győr, 1995)

Askercz Éva: Id. Storno Ferenc bécsi megrendelésre készült historizáló tárgytervei (1850–70)

A Pejacsevich családnak készített tervek Storno tárgytervei között szerepelnek a Pejacsevich család különféle tagjainak, különböző épületeibe készített tervek is. Ezek nagy része bútor, kályha és belsőépítészeti terv. Ezeket sajnos jelenleg nem tudjuk pontosan helyhez kötni. Dolgozott Nasiceben, (a volt Jugoszlávia) Zalabéren és soproni házukban is. A zalabéri kastély a II. világháborúban kiégett, Naice sorsát nem ismerjük, a soproni ház berendezése elenyészett. A tervrajzokat így egyenlőre nem tudjuk rendeltetési helyükhöz kötni, ezek feldolgozása további kutatást kíván. (33-36.kép) Az ismertetett rajzok megtalálása és rendezése, leírása közben számtalanszor megfogalmazódott bennem a kérdés, - melyre azonban válaszolni nem igen tudok, - hogyan volt képes Storno e feladatoknak eleget tenni. Hiszen rajzolni csak a landshuti ipari iskolában tanult, amikor a kéményseprést tanulta, s az lett légyen bármilyen alapos iskola, ezekre a dolgokra nem taníthatta meg, mint ahogyan építészeti rajzolásra, tervezésre sem. Vallom, hogy mintákat kellett ismernie, de erre vonatkozóan sem feljegyzései, sem könyvtára nem adnak felvilágosítást. Mindössze egy árva megjegyzésből tudok arra következtetni, hogy mintákat használt, miszerint azt írja, hogy 1856-ban hónapokat töltött Bécsben, és ott reggeltől estig rajzolt, s hogy egy barátságtalan úr kiűzte őt valamelyik könyvtárból mondván, - ez nem rajziskola. Amikor e rajzok, tervek megszülettek, szerzőjük keményen dolgozott kéményseprőként is. Egyéb bécsi megrendeléseinek emellett tett eleget, terveit maga hozta-vitte Bécsbe, rajzolta fáradhatatlanul. Ez a szorgalom jellemezte egész életében. E tárgytervek, azok a megrendelők és pártfogók, építészek, szobrászok, festők, bronzöntők akikkel együtt dolgozott jó lehetőséget adtak e tanulni, kiemelkedni vágyó ifjú embernek arra, hogy ismereteit bővítse. Jószerencséjére pártfogóitól megtanulhatta azt, amitől iskolák híján a sorsa megfosztotta. Későbbi tevékenységének ismeretében azt mondhatjuk, hogy tanulóéveit töltötte tehát Bécsben. Építészeti restaurátorként bécsi mestereinek szellemében tevékenykedett. Tárgytervezői gyakorlatát, rajzolói, tervezői munkásságában gyümölcsöztette. A rajzok, tervek ismertetését a Storno pályán való elhelyezése mellett azért is tartjuk fontosnak ismertetni, mert általuk számos információt kapunk a 19. század közepének tárgytervező tevékenységéről. A 19. század közepe romantikus historizmusnak titulált világáról és annak a gótizálásnak mikéntjéről kaphatunk információt általuk. E sokszor naiv, romantikus historizmus jóllehet rövid ideig tartott, hamar átváltott egy tudatosabb tervezésre, a gótikáról a reneszánszra, de példáink segítenek megérteni módszereit és szándékait egyaránt. Askercz Eva 118