Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)
Gecsényi Lajos: Gazdálkodás és társadalmi mobilitás a „győri pusztán” a XVII. században
Csengető Mihály, Eté; Kiss János, Pér; Pete Márton, Nagyigmánd - valamennyien Kismegyeren szolgáltak a korábbi években. A legszélesebb a kör a mezőörsieknek Börcsházával kapcsolatos határhasználati ügyéből áll össze. Ekkor összesen 131 személyt hallgattak meg, olyanokat, akik 1678 előtt rövidebb-hosszabb ideig - általában egy évtől 18 évig terjedő időben - Mezőőrsön szolgáltak. A tanuk lakóhelyei hat megyében 45 helységben találhatók. Pér, Mindszent, Ság, Szentmárton, Écs, Táp, Tápszentmiklós, Ravazd, Gönyü, Gyirmót, Szemere, Gyömöre, Kisbarát, Malomsok, Tét, Kajár, Öttevény, Rábapatona, Győr város (Győr megye), Kolosnéma, Mocsa, Udvard, Szőny, Ács, Bana, [Bakony] - Szombathely, Kisbér, Naszály, Kocs, Kethely, Lovasberény, Császár, Aranyos, Megyeres (Komárom megye), Perejmarton], Bánk, Péterd, Csesznek, Teszér, Gecse, Tapolcafő, Szentkirály (Veszprém megye). Egyed (Sopron megye), Mocsonok (Nyitra megye), Jenő (Esztergom megye). Szabadon közlekedő, szolgálatot vállaló emberekről volt itt szó, akik szolgálatukért nyilván pénzbeli és természetbeni fizetést, ellátást kaptak. (Völgyi György, perei jobbágy, 36 évig lakott Mezőőrsön; "Eölbei Martoni Mezeő Eörsön lakozó Kovacz Istvánnak kaszálni való füvet adót volt az Osztali és Szolga Giöri feöldön es ezen fatens is kaszása volt Kovacz Istvánnak,... es hogi Kovacz István az ebedet kivitte nekiek...") Talán az sem véletlen, hogy Mezőörs, mint a pusztai állattartás egyik központja, tehetős jobbágyaival, nemes tőzséreivel a protestantizmus, a református vallás egyik regionális központja lett, ahol református prédikátor és skólamester működött mindvégig a XVII. században. A pusztai emberek szerény javainak szűkös leltárába egy 1698-as kárjegyzék enged bepillantást, amikor Gindl Orbán győri tőzsér gulyásaitól valahol a Vértes táján a neuburgi herceg regimentjének katonái talyigát, fejszéket, kapákat, víztároló edényeket, ködmönöket, szűröket raboltak el. A kárjegyzékben olvasható ama megjegyzéssel, hogy a gulyások ingben és gatyában maradtak a helyszínen. ' A huzamosan a pusztán tartózkodó pásztoroknak a településhez való kapcsolatára utalnak Ferenczi Ambrus győri lakos, Buzgó Lufii kacs egykori ménespásztora szavai: "lo haton jeött volna haza kenyérért a MenesteölP'. Kelemen István a jezsuiták tápi jobbágyának előadása: "Hogy marhákat örözvén egyneháni esztendeigh a Sz:Iváni földön, tudgya bizonyosan, hogy a Némett dombott tartottak Szén Iváni határnak, sokszoris haltt rayta." Az életmódhoz tartozik az is, hogy a pusztai emberek voltak az élő emlékezet, akik szájról szájra adták a határjelekről, a határhasználatról szóló tudnivalókat, miként éppen az eddigi adatok is bizonyítják. Kiegészítésül ehhez még két utalást említenénk: "hallotta és értettc.más pásztor legeniektülis" vagy "Hallotta azt bizoniosan egy eöregh embertül, midőn ezen fatens menés pásztor volt.." Befejezésül a puszták igazgatásáról. Az egyes földesúri tiszttartók általában ispánokat bíztak meg a puszták felügyeletével, akik a bérlőket figyelték, ellenőrizték, a tilosban legeitetőket elfogták, zálogolták. Félegyházán Kuthassy János szentmártoni udvarbíró általában győri katonákra ruházta az ispánságot, akik így lovaikat idecsaphatták f üvellni. Nagy 86
