Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Gömör János–Márton Péter–Hertelendi Ede–Benkő Lázár: Sopron és Daurfalva (Drassburg) égett sándainak kormeghatározása fizikai módszerekkel

és stabil anyagú (7.ábra) sáncrészben is a szokásosnál vastagabb, 30-40 cm átmérőjű gerendák lenyomatait találtuk meg, faszén nélkül, csak hamuval. A sáncba tapasztott faforgács maradványai itt nagy számmal kerültek elő lenyomatok formájában, utalva arra, hogy helyben néhány gerendát összecsapolhattak. Az itteni archeomagneses mintavételi hely 30 méterre É felé van a faszén mintavételi helyétől. Az archeomagneses korérték (AM2) 9601150. Ahol a C 14 és az AM-koradat érintkezik, az a X. század második fele. Figyelembe véve, hogy a fa élőkora mindenképpen korábbi néhány évtizeddel, mint a sánc kiégése, helyesebben égés utáni kihűlése, ez esetben a régészetileg feltételezhető XI. századeleji keletkezés e sáncszakaszra elfogadhatónak látszik. A VIII. sz-ra utaló C 14 koradat magyarázható azzal, hogy a honfoglalás előtt a római erőd területe puszta vár volt, a területet bokrok, fák 20 i nőtték be, amire a vastag VII-IX. századi leletanyag nélküli humuszréteg is utal. így a sánc alsó rétegébe, főleg a kapu közelében, ahol feltehetően a sánc építése elkezdődött, az itt termelődött korábbi szervesanyagokat, így fákat is beépítettek. A Fabricius ház (Fő tér 6.) kertjében, a felső falszorosban 1986-ban a középső város21 fal 33. számú bástyája mellett, annak K-i becsatlakozása helyén ástunk kutatószelvényt. (8.ábra) A bástyát a XVIII. században elbontották, a városfalba is belefaragtak, de a római fal koronája és a sánc ráfekvő fekete rétege jól megfigyelhető volt. A sánc külső részén itt erősebb vörös színű kiégés csak a mai felszín alatt 250 cm-re fekvő gerendák körül figyelhető meg. A gerendáktól távolabb szürke maradt a sánc földanyaga. A feketére égett leomló réteg hamu és faszén maradványait tartalmazza. A C 14 koradat az itt kiemelt faszén (C2): 960-1022. Ez a faszén származhat a sánc tetején feltételezhető paliszád leégéséből is, a legkésőbb beépített sánc védmünek a külső sánchomlokzat elé omlott maradványaiból. Ez a koradat a sáncépítés régészeti keltezéseivel összhangban van. A Templom u. 14. felső várfal kertjében az 1986. évi Soproni "Vörös sánc tanácskozás" 22 előkészítéseként archeometriai vizsgálatok céljából nyitottunk egy kutatószondát. (9. ábra) Mivel a Soproni Szemlében a kutatószelvényben végzett különböző archeometriai célú mintavételek és vizsgálatok eredményeit már közreadtuk, itt csak a kormeghatározásokról számolunk be röviden. A régészeti leletek (R2), (2.ábra) e sáncszakaszon a XI. századi építési idő feltételezését erősítik meg. A C 14 koradatok (C3) az oszloplyukakban talált faszenek vizsgálata alapjain: 896-920 és 940-998. Az AM koradatok (AM3) több égett agyagminta kiértékelése nyomán a 860-1180 közötti időszakra engednek következtetni. A TL koradatok (TL 1 ) 1051 -1251 közötti kort adtak a nagy kvarctartalmú, világosbarnára égett, porló sáncanyag vizsgálata után. A 2. táblázat jól mutatja, hogy korábbra keltezhető a beépített fa és a sáncba került cserép; maga a sánc kiégése később történt. Nem sokkal 1000 utáni időpont, amikor e koradatok valamiféle közelítést mutatnak. 52