Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Tanai Péter: Kajárpéci muzsikusok

Báli táncok: fox, keringő, walcer, csárdás, gyorscsárdás, tangó, one step. E táncokat elsősorban tánciskolában tanulhatták, ami Kajáron is működött. A "one step" a kajári, vagy környező falvak amerikásaitól származhat. Vacsora vagy táncszünetben hallgatónótákat húzott a zenekar. A nótát rendelni is lehetett 5-10 pengőért. Ebből aztán néha verekedés támadt, már hogy kinek a nótáját húzza előbb a zenekar, aki aztán rendszerint annak a javára döntött, aki a többet fizette. A báli belépőt csak a férfiaknak kellett megváltani. A nők viszont egyedül nem mehettek a bálba, csak ha valami férfi bevitte őket, de akkor ingyen. Volt hogy egy legény több lányt is bevitt, de a kocsmából kijőve mindannyiszor újra kellett váltani saját belépőjét. Névnapok: Elsősorban István, József és Sándor, de más névnapokon is házhoz mentek köszönteni a zenészek. Ahol fogadták őket, ott elmuzsikáltak egy-két nótát, de nem többet, hogy máshoz is eljussanak. Köszöntő versre vagy kötött dallamra nem emlékeznek. Gyerek bál: Naptári ünnepekhez nem kötődve, régebben rendszeresek voltak. Ezeken zenekar nem játszott, csak egy-két muzsikus vagy citeras, többnyire szívességből. A falu zenei kultúrájában meghatározó szerepet játszottak a két világháború között divatos népszínházak. Az 50-60 éves generáció máig szívesen énekli az akkori népszínművek slágerbetéteit. Nemes és zenekara több darabot is betanult és játszott annak idején. A KALOT szervezésében két hetenként működött a tánciskola, ahol szintén a helyi zenekar szolgáltatta a zenét. Közkedveltek voltak a "bátyus", "taposó", "tollas" vagy "fosztó" bálok, ahol nem minden alkalommal volt zene. Többnyire énekelgetve, mesélgetve töltötték el az időt, esetleg egy citera vagy tangóharmonika mellett. AZ EMBERÉLET FORDULÓINAK ZENÉS ALKALMAI Keresztelő: Nem mindig hívtak zenészeket, de ha igen, akkor olyan volt a keresztelő mint egy kisebb lakodalom. Egy hegedűs néha brácsással együtt szolgáltatta a zenét. Lakodalom: A vőfély szokta megfogadni a zenészeket, akik délután indultak a lányos háztól a násznéppel -menetzenével- a templomig. A bőgőt a menetben nem igen vitték. Ha mégis, úgy a bőgős egy vállán átvetett gurtnival könnyítette azt és ilyenkor csak pengetett. A szertartás után a templomból kilépő ifjú párt zenével köszöntötte a zenekar. Nyári -aki Patonán is muzsikált lakodalmat- elmondta, hogy ott csárdást táncoltak a templom előtt. Ma már, nemhogy a tánc, de a menetzene sem általános, így a banda a lakodalmas háznál várja a násznépet, a "Lakodalom van a mi utcánkban" kezdetű nótával. Egész éjfélig tánc alá muzsikáltak, csak a vacsora ideje alatt húztak asztali nótákat, ami legtöbbször magyarnóta volt. Éjfélkor a menyasszonytánc az "Egyszál cigánnyal húzatom, a bánatomat nem mutatom" vagy a Hajmási Péter, Hajmási Pál nótával indult. A menyasszonytánc után az újasszony visszatértéig megint magyar nóták következtek, amire a vendégek énekelhettek. Volt, hogy a zenekart másnapra is megfogadták. Ilyenkor már meg-megesett, hogy némely zenész elbólintott, a jobbak akár játék közben is. A lakodalom végét a "Kukorékol a kiskakas" vagy a "Vége van már a lakodalomnak" vagy mint minden más mulatságét a Rá420