Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Nagy Ilona: Korcsoport találkozó

nyilvántartásból kikeresett születésnap dátuma ilymodon nyilvánossá vált, a szűkebb munkahelyi közösség előtt sem lehetett titokban tartani, még akkor sem, ha az egyén ezt magánügyként kívánta volna kezelni. A munkatársak is csatlakoztak tehát a köszöntéshez: közadakozásból ajándékot vesznek, amelynek viszonzásául az ünnepelt közös lakomára hívja meg feletteseit, munkatársait. A színhely nyilvános étterem vagy maga a munkahely, munkaidő után, ez utóbbi esetben a kínálat otthonról hozott előre elkészített étel, esetleg ugyancsak házilag készített ital (pálinka, bor). Házastársak nem hivatalosak. Ausztriában a falvakban mindez kiegészül az elöljáróság (polgármester, bíró), a taka­rékpénztár és a posta vezetőjének személyre szóló, de előre nyomtatott szövegű üdvözle­tével, amelyet postán kap a címzett, de a rangosabbakat személyesen is felkeresik. Mindkét országban nagyra értékelik az emberek ezt a gesztust. Saját fontosságuk tudatát erősíti bennük. Most már el is várják, büszkék rá, szívesen emlegetik. Az ötlet célba talált. Az ötvenedik születésnapnak ez a kitüntetett szerepe nemcsak a szám szimbolikus ér­telméből következik (nem az átlagos emberélet fele, hanem fél évszázad), hanem abból a tényből is, hogy ebben az életkorban még aktív az ember és munkahelyén karrierjének nagyjából az elérhető csúcsán helyezkedik el: ez hitelesíti a gratulációt. A társadalmi figyelem megnyilvánulása indukálta, vagy legalábbis felerősítette a csa­ládi ünneplés méreteit, jelentőségét. Míg a hagyományos paraszti kultúrában a szüle­tésnapot nem tartották különösebben vígasságra méltó ünnepnek, ajándékozási al­kalomnak sem, mivel ajándékokban amúgy sem bővelkedtek, mostanában a polgárosulás, modernizálódás, pontosabban a kispolgári minták szerinti felemelkedés már elengedhetet­len velejárójaként értékelik. Különösen a felfelé mobilizálódó rétegek tagjai vélekednek így­Mindkét falu lakossága alapvetően a mezőgazdasági termelésből és helyi kézműiparból élt a háború előtt, mára azonban az ingázó életmódot folytató, iparban és a szolgáltatások­ban tevékenykedők száma a nagyobb. A szlovákiai faluban a helybeli termelőszövetkezet­ben, állami gazdaságban és a városokban dolgozók egyaránt jövedelmük tekintélyes részét kisárutermelőkként, fólia alatti kertészkedéssel szerzik. Jövedelmük befektetésének szinte egyetlen módja új lakóház építése, berendezése, amelyet, mint elvárt normát, az utóbbi években ötvenévessé vált korosztály éppen most teljesített. A berendezett lakóház díszíté­se, a látszólag felesleges, de rendkívül fontosnak ítélt vitrintárgyak beszerzése éppen a szü­letésnap körüli időkben vált aktuálissá. A cseh üvegipar kristálytermékei az üzletekben óriási vonzerővel rendelkeznek. Felértékelődnek tehát az ajándékozási alkalmak, amelyek révén hozzá lehet jutni a paraszti létből való kiemelkedést szimbolizáló tárgyakhoz. Az ötvenedik születésnapra a munkahelyen is elsősorban kristályvázát, poharkeszletet kap az ünnepelt, akkor is, ha férfi. Az üvegkristály reprezentatív szerepet játszik minden ajándé­kozási alkalommal, nyugdíjba vonuláskor, névnapon és a családi ünnepeken is. Megtelnek tehát a vitrinek és az új bútorok tárolásra alkalmas felületei. Használatba azonban csak elvétve vonják be ezeket, kiki egyénisége szerint dönti el, hogy fokozza-e a birtoklás örö­mét a használat örömével, vagy sem. 386

Next

/
Thumbnails
Contents