Arrabona - Múzeumi közlemények 31-33. (Győr, 1994)

Balogh Jánosné Horváth Terézia: Adalékok a csepregi férfi viselethez

gyakran fémszálas üst (ezüst) zsinór és hasonló horgolt gombkötőmunka (5. kép). Emlegetnek piros vagy zöld zsinórdíszt is. Kevés színes géptűzést is alkalmaztak. Ezek a vonások a csepregi viseletet a ritkább, színesebb magyar férfi öltözetekhez sorolják. (Talán a horvát nemzetiségi jelleg is belejátszik ebbe ?) A posztó alapanyagot bársony, majd cérna- és gyapjúszövetek váltották föl a XX. században. A nadrág ellenzős szabású a XTX. században (3., 4. kép), gombos a XX. század elején (9-12. kép). Bricsesz nadrágot az 1930-as évektől hordtak a csepregi parasztok, a házasemberek az 1960-as évek végéig is. Ezeket a formákat általános szokás szerint itt is csizmával viselték. Pantallót és fűzős cipőt az iparos legények kezdtek hordani a XX. század második negyedében (13. kép), majd a parasztcsaládokban is elterjedt (14. kép). Az 1960as években a legények mind csak azt viseltek. A mellény, lajbi szabásbeli jellegzetessége, hogy a mellen is láttatja a fehér inget. Erre a célra készült mély kivágásának itt szokásos kétféle formáját az 5. és 6. kép mutatja. Gombok úgyis csak az alsó felén vannak, de azok közül is inkább csak a legalsót gombolták be. Másik helyi sajátosság a nyaknál alkalmazott átakasztó, ami különben a panyokán viselt mentén szükséges, és arról kerülhetett a mellényre ! Piros vagy zöld posztocakkozas is szegélyezte a kék mellényeket és XIX. században ezüst(özött) gombok is kerülhettek rájuk. Az I. világháború táján átlagosabb szabású szövet mellények váltották föl ezeket (10., 12. kép). A csepregiek két régies posztóujjasa a mente és a dolmány. A "felső magyar vidéken" rövidebbre szabták, mint a Rábaközben, mint ezt 1833-ban Kiss József megállapította. Mindkettőnek jellemzője a színes posztocakkozas. A mente záróelemei fémből (főleg ezüstből) készültek (7-8. kép). A nyakán levő kapocs két fele közé különböző összetettségű láncokat iktattak. Előfordult szabályozóláncos és díszláncos változat is. A mente hajtókájának mindkét tagjára került fekete bárányprém. Csepregen a dolmány is őriz még mente-elemeket: nyakán a fémkapocs helyén horgolt átakasztó van (mint a már tárgyalt mellényen), és még későbbi változataiban is őrzi a prémet a hajtóka felső tagján (9., 11. kép) - ami a Rábaközben hamarabb elmaradt. A XX. században terjedő szövet kiskabátok, pl. a gyupli, rütyőke nevű rövidebbek (10., 12. kép), majd a hosszabb zakók (13., 14. kép) átlagosabb formák. A felsőruhák közül kevés emléke él a XIX. századi jellegzetes nyugatdunántúli csuklyás szűrkabátnak (a félszilaj marhákat őrizték benne), vagy a sötétkék posztó, galléros, kerek köpönyegnek. A fejfedők formái közül említésre méltó a fekete báránybőr (vidrabőr), csúcsos sapka a XX. század első felében, 4 cikkből varrva. Sajátos, hogy nevében őrzi a több száz éve volt divatos süveg emlékét: süőg. 1900 körül a rendkívül kicsi változatát gumival kellett a fejre erősíteni, akárcsak Kapuvárott. A kalapok körében is hódított az a divathóbort, a legények pörge kalapja még kisebb volt, mint a kapuvári, talán csak 10 cm átmérőjű. A gyerekek viseltek gombaforma cseperke kalapot is. 290